Homokszemek blogja

Irodalom
Sznearanka•  2022. április 9. 18:53

A költészet napjára

Szuchánszki Aranka: A költészet napjára

A költészet napján elgondolkodok,

méltó vagyok-e költőnek, mint a nagyok.

Vagy inkább tegyem le a papírt és tollat,

mert felelősség a költői feladat.


Manapság mi a költőnek a küldetése,

hová viszi el az élet lüktetése,

vegyen-e részt minden jelentős dologban,

vagy inkább maradjon feje a homokban.


Politizálás helyett elegendő-e

ha írásaiban törekszik a szépre.

Dönteni kell, melyik "oldalhoz" tartozik,

vagy maradhat "középen" és nem veszekszik?


Nehéz dilemma, de részemről megoldva,

nem kedvenc területem a politika.

Én maradok politika mentes költő,

talán így is elfogadható, "csak" egy nő.


Néha azért becsúszik egy-egy kritika,

de az embernek azt is meg kell látnia,

hogy mi az, ami szó nélkül nem hagyható,

kihoz a béketűrésből, felháborító.


Örülök, ha verseimet olvasod,

lelked megnyugszik, mosolytól ragyog arcod.

Vagy ha felismered, "Ezt éltem át én is

valóban, édes-fájdalmasan" mint te is.

2022. 04. 09.

Sznearanka•  2022. február 16. 19:24

A segítség - orosz mese

Mihail Pljackovszkij: A segítség

-Gyere, csacsi, segíts házat építeni! – kérte meg Torzsarágó, a nyuszi a szamarat. Kettesben gyorsabban megy a munka, meg vidámabb is.

-Majd máskor! Most szörnyen fáj a fejem – felelte Ábécé, a szamár, s fájdalmasat sóhajtott, mintha tényleg fájna a feje.

Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a hangzatos Ábécé nevet viselő szamár az ábécének csak két betűjével kötött közelebbi barátságot, s így állandóan csak ezt a kettőt ismételgette: „Iá…iá…iá! ...”

-Ennél többet aztán a nyuszi nem is mondott. Nekilátott a munkának. Kötényt kötött, kesztyűt húzott, és elkezdte rakni a falat.

Ebédre Torzsarágóné levest főzött. De milyen levest! Illatosat, ízeset, finomat. Megérezte a szamár a leves illatát, s rögtön összefutott a nyál a szájában. Elment hát a nyuszihoz, és így szólt: - Torzsarágó, emlékszel, megígértem neked, hogy majd máskor segítek. – Hogyne emlékeznék. – Na most jöttem, hogy segítsek neked a levest megenni. Kettesben mégiscsak gyorsabban végzünk vele!

-Köszönöm a segítséget – mondta a nyuszi -, de most már egyedül is elboldogulok vele!

Fordította: Réz András

Sznearanka•  2022. február 13. 19:22

A sün, akit meg lehetett simogatni

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni - Orosz mese

Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.

A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:

– Köszönöm, anyukám!

A nyuszimama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:

– Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!

A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszimama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle:

– Ki bántott téged?

– Senki nem bántott – felelte a kis sün.

– Hát akkor miért könnyes a szemed?

– Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.

– Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?

– Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.

– Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés – sajnálta meg a nyuszimama a kis sünt.

– Hát persze, hogy megsimogatna – szólalt meg a kis nyuszi –, de a tüskéid megszúrnák a mancsát.

– És ha nem lennék tüskés? – kérdezte hirtelen a kis sün.

– Az egészen más lenne – mondta a kis nyuszi. – De hiszen az lehetetlen!

– Lehetséges! – kiáltott egy nagyot a kis süni. Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.

Amikor ez a labda odagurult nyuszimamához, az először nem is értette, miről is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:

– Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?

Nyuszimama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:

– Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! – mondta.


Fordította: Réz András

Sznearanka•  2022. február 12. 19:00

Mi az, ami mindennél jobb?

Mihail Pljackovszkij: Mi az, ami mindennél jobb?


A kismalac, a kiskutya és a kiskacsa a fészer mögött beszélgetett. Azon vitatkoztak, hogy mi az, ami mindennél jobb.
- Mindennél jobb a csah-csah-csont! – mondta Csahos, a kiskutya. – Úgy szeretem!
- Nem, a legjobb a sáp-sáp-saláta! – szólt közbe Hápisápi, a kiskacsa. – Az a szép zöld levele.
- Mindig csak az evésen jár az eszetek! – szólalt meg Konnektor, a kismalac. – A legszebb dolog a világon a röf-röf-röfülőgép! – Hej, ha egyszer felülhetnék rá!
Bizonyára még sokáig vitatkoztak volna, de Mú, a tehén meghallotta, hogy miről folyik a beszélgetés.
- Mu-mu-mu-mulatságos dolgokat beszéltek – szólt közbe. – Hát azt nem tudjátok, hogy a legjobb dolog a világon a széna?!
- Szerintem a tejföl! – nyalta meg bajszát a kerítésen Fehértappancs, a kandúr.
Ekkor hirtelen nagyot villámlott, és megdördült az ég. A vitatkozók megijedtek és szétszaladtak. A tyúkólban pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel Csipkerózsika, a kotlós, akit a vitatkozók nem hagytak aludni. „Mégiscsak a legjobb dolog a világon a mennydörgés!” – gondolta és elaludt.

Fordította: Réz András

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom