Homokszemek blogja
GyerekeknekHogyan tanult meg Csahos kukorékolni
Mihail Pljackovszkij: Hogyan tanult meg Csahos kukorékolni
Csahos, a kiskutya meghallotta egyszer, hogyan énekel Kukorás, a kakas, és bosszankodni kezdett: „Miért van az, hogy mi, kutyák nem tudunk így énekelni?” Oda is ment a dalnokhoz, és így szólt hozzá:
- Taníts meg kérlek, kukorékolni! Olyan pompásan énekelsz, hogy hajnalban még a nap is felkel a te dalodra.
- Hát, ami igaz, az igaz – mondta a kakas. – Sokan kedvelik a hangomat. Hanglemezfelvétel is készült a hangomról.
- Hanglemez? Tényleg? – tátotta el a száját az ámulattól Csahos.
- Kakasbecsszóra! – felelte büszkén Kukorás. – A hanglemez címe: Madárhangok. Fölvették erre még valami fülemülének meg valami kakukknak a hangját is.
- Én is szeretnék a hanglemezre kerülni! – sóhajtott Csahos.
- No, rendben van – esett meg rajta a kakas szíve. – Én majd kukorékolok, te pedig énekeld utánam.
- Ó, ez nagyon jó lesz! – örvendezett a kiskutya.
- Rajta, kezdjük! – adta ki az utasítást a tanár. – Ku-ku-ri-kú!
- Csak-vah-vah-vah! – ismételte meg a kiskutya.
- Nem megy még ez a nóta – jegyezte meg Kukorás. – Na, próbáljuk meg részletekben!
- Jó, próbáljuk meg! – mondta Csahos töretlen lelkeseséssel.
- Ku…
- Csah!
- Ku…
- Vah!
- Ri-kú!
- Vah-vah!
- Nem jó – komorodott el a kakas. – Vagy én vagyok rossz tanár, vagy pedig te vagy… izé… hogy is mondjam… egy kissé nehézfejű tanítvány.
- Sehogy sem megy nekem a te dalod – horgasztotta le fejét Csahos. – Pedig úgy szeretném, ha az én hangomat is fölvennék hanglemezre.
- Semmi baj – nyugtatta meg Kukorás a kiskutyát. – Kakas módra nem tudsz ugyan énekelni, de nagyon jól énekelsz kutya módra. És a te kutyanótádról feltétlenül hanglemezfelvételt kell készíteni. Egy másik hanglemezt. Ennek majd Állathangok lesz a címe.
- Hát ez remek! -vakkantott a kiskutya, és örömében megcsóválta a farkát. – Hát ezt nagyon ügyesen kigondoltad!
- De azért minden nap gyakorolni kell – figyelmeztette a kakas.
- Feltétlenül! Máris rohanok! Elkezdem a próbát – lelkesedett a kiskutya. Csahos kirohant az udvar közepére, és mint akit felhúztak, elkezdte fújni véget nem érő kutyadalát:
Csah-csah, csah-csah, csah-csah!
Vau-vau, vau-vau!
Vah-vah!
Vau-Vau!
Csah!
Fordította: Réz András
A segítség - orosz mese
Mihail Pljackovszkij: A segítség
-Gyere, csacsi, segíts házat építeni! – kérte meg Torzsarágó, a nyuszi a szamarat. Kettesben gyorsabban megy a munka, meg vidámabb is.
-Majd máskor! Most szörnyen fáj a fejem – felelte Ábécé, a szamár, s fájdalmasat sóhajtott, mintha tényleg fájna a feje.
Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a hangzatos Ábécé nevet viselő szamár az ábécének csak két betűjével kötött közelebbi barátságot, s így állandóan csak ezt a kettőt ismételgette: „Iá…iá…iá! ...”
-Ennél többet aztán a nyuszi nem is mondott. Nekilátott a munkának. Kötényt kötött, kesztyűt húzott, és elkezdte rakni a falat.
Ebédre Torzsarágóné levest főzött. De milyen levest! Illatosat, ízeset, finomat. Megérezte a szamár a leves illatát, s rögtön összefutott a nyál a szájában. Elment hát a nyuszihoz, és így szólt: - Torzsarágó, emlékszel, megígértem neked, hogy majd máskor segítek. – Hogyne emlékeznék. – Na most jöttem, hogy segítsek neked a levest megenni. Kettesben mégiscsak gyorsabban végzünk vele!
-Köszönöm a segítséget – mondta a nyuszi -, de most már egyedül is elboldogulok vele!
Fordította: Réz András
A sün, akit meg lehetett simogatni
Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni - Orosz mese
Nincs olyan sün a világon, amelyik ne lenne tüskés. Annyi szúrós tüskéjük van a sünöknek, hogy még hozzájuk sem lehet érni. Megsimogatni őket pedig egyenesen lehetetlen. Nem is simogatta meg őket soha senki. Azaz, egy kis sünt mégiscsak megsimogattak. Hogyan történt? Elmesélem.A kis sün az erdőben kószált. Egyszer csak észrevett egy fatönköt. A tönkön egy nyuszi üldögélt, és tejbegrízt evett a tányérjából. És nem ám akárhogyan, hanem kanállal. Megette a nyuszi az összes tejbegrízt, és azt mondta:– Köszönöm, anyukám!A nyuszimama odament hozzá, a mancsával megsimogatta, és megdicsérte a kis nyuszit:– Ez aztán derék dolog! Milyen jól nevelt csemetém van nekem!A kis sün, akit még soha senki nem simogatott meg ilyen gyengéden, hirtelen elszomorodott. Annyira elszomorodott, hogy még sírva is fakadt. A nyuszimama meglátta, hogy a kis sün sír, és megkérdezte tőle:– Ki bántott téged?– Senki nem bántott – felelte a kis sün.– Hát akkor miért könnyes a szemed?– Mert meg tetszett simogatni a kis nyuszit.– Téged talán nem szokott megsimogatni az anyukád?– Nem szokott megsimogatni. Engem senki nem simogat meg.– Megsimogatnálak én szívesen, ha nem lennél ilyen tüskés – sajnálta meg a nyuszimama a kis sünt.– Hát persze, hogy megsimogatna – szólalt meg a kis nyuszi –, de a tüskéid megszúrnák a mancsát.– És ha nem lennék tüskés? – kérdezte hirtelen a kis sün.– Az egészen más lenne – mondta a kis nyuszi. – De hiszen az lehetetlen!– Lehetséges! – kiáltott egy nagyot a kis süni. Összegömbölyödött, és kezdett ide-oda hemperegni a lehullott leveleken. A levelek rátapadtak a tüskéire, és a kis sün nemsokára egy tarka labdához hasonlított.Amikor ez a labda odagurult nyuszimamához, az először nem is értette, miről is van szó. De a süni kidugta a levelek közül fekete orrocskáját, és azt dünnyögte:– Ugye, most már egyáltalán nem vagyok tüskés?Nyuszimama elmosolyodott, és megsimogatta a kis sünt:– Te vagy a legderekabb és legtalálékonyabb kis sün a világon! – mondta.Fordította: Réz András
Mi az, ami mindennél jobb?
Mihail Pljackovszkij: Mi az, ami mindennél jobb?
A kismalac, a kiskutya és a kiskacsa a fészer mögött beszélgetett. Azon vitatkoztak, hogy mi az, ami mindennél jobb.
- Mindennél jobb a csah-csah-csont! – mondta Csahos, a kiskutya. – Úgy szeretem!
- Nem, a legjobb a sáp-sáp-saláta! – szólt közbe Hápisápi, a kiskacsa. – Az a szép zöld levele.
- Mindig csak az evésen jár az eszetek! – szólalt meg Konnektor, a kismalac. – A legszebb dolog a világon a röf-röf-röfülőgép! – Hej, ha egyszer felülhetnék rá!
Bizonyára még sokáig vitatkoztak volna, de Mú, a tehén meghallotta, hogy miről folyik a beszélgetés.
- Mu-mu-mu-mulatságos dolgokat beszéltek – szólt közbe. – Hát azt nem tudjátok, hogy a legjobb dolog a világon a széna?!
- Szerintem a tejföl! – nyalta meg bajszát a kerítésen Fehértappancs, a kandúr.
Ekkor hirtelen nagyot villámlott, és megdördült az ég. A vitatkozók megijedtek és szétszaladtak. A tyúkólban pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel Csipkerózsika, a kotlós, akit a vitatkozók nem hagytak aludni. „Mégiscsak a legjobb dolog a világon a mennydörgés!” – gondolta és elaludt.
Fordította: Réz András