Homokszemek blogja

Gyász
Sznearanka•  2023. január 27. 15:06

Vers a falon (Ben S'lomo)

Ben S'lomo verse a szegedi zsinagógában




Testvér, kit egykor elküld hozzánk a messze föld,
Élő testvér, ki eljössz, hogy sírunk megjelöld,
De sírunk nincs, csupán nevünk őrzi e tábla,
Testvér, mire gondolsz előtte állva?

Látod a magányos, agyontiport szívet,
Szánó tekintetet rá senki sem vetett.

Látod-e mondd, a gázban fuldokló kisdedet,
Kit féltő gonddal anyja ölében rejteget.

Látod a holt anya mellett hogy áll a gyermek,
S bénuló szíve a halál szemébe dermed.

Látod-e azt, ki ásva önnön sírjába néz,
A szív alél, de gépként, paracsra jár a kéz.

Látod-e azt, ki élt még mikor rázuhant a hant,
Vergődik még, de nincs út a hullák közt alant.

Látod, hogy tele volt szóval, dallal a lelkünk,
S még a madár se járt, hol utolsót leheltünk.

A puszta templomokban árván busulva bent
Évadján az iszonyatnak erről beszél a csend.

Testvér, kit egykor elküld hozzánk egy messze föld,
Élő testvér, ki eljössz, hogy sírunk megjelöld,
De sírunk nincs, csupán nevünk őrzi e tábla,
Testvér, erre gondolj előtte állva.

Sznearanka•  2022. december 8. 19:48

Elképzeltelek (A gyermekét gyászolónak)

Ma este csak úgy elképzeltelek,
ahogy magányodban üldögélsz,
én gondolatban győzködtelek,
hogy nem segít neked a csüggedés.

Talán még látod is magad előtt,
ahogy gyermeked belép az ajtón,
- Most meg miért vagy szomorú anyám?
aztán leül melléd, csak úgy lazán.

Szavai annyira távoliak,
aztán meg egyre csak halkulnak,
már nem is érted a szavakat,
a hangját hallod s a sírásodat.

Vállatok összeér, ölel a csend,
felejthetetlen pillanat neked,
két kezével átfogja két kezed,
ujjaid imára kulcsolja veled.




A gyermekét gyászolónak

Sznearanka•  2022. május 1. 11:38

Anyák napjára

Szuchánszki Aranka: Anyák napjára


Nagyon friss még az édesanyám halála,

itt hagyott minket nemrég, anyák napjára.

Drága anyám bárcsak átölelhetnélek,

nehezen viseli a halált a lélek.


Elmentél, hazamentél, neked most már jó,

mit az élet nem adott meg, az sem fájó.

Anyaként azt adtad amit adni tudtál,

áldozatos életeddel leckét adtál.


Hogyha eddig nem vittünk virágot neked,

ahol most vagy, oda többé nem is lehet.

elrendezte az élet, s főleg a halál,

nem pótolható, amit elmulasztottál.


2022. 04. 30.

Sznearanka•  2022. április 12. 19:11

Visszaadlak

Szuchánszki Aranka: Visszaadlak

Milyen voltam gyermekként,

nem mondod többé nekem,

Elfogytál cseppenként,

végleg árva lettem.


Nem panaszkodtál nekem, 

hosszú évek óta sem,

én meg nem is éreztem,

hogy elmentél, s nem hittem.


Azt gondoltam mindig,

mikor egy anya meghal,

leszakad az ég is,

összedől robajjal.


Én mégsem éreztem,

hogy már útra keltél,

a tested sem láthattam,

amit levetettél.


Gondolatban utoljára

még megsimogatlak,

aztán egy más világnak

vissza kell adjalak.



2022. 04. 12.

Sznearanka•  2022. március 17. 20:27

Emlékezem

Szuchánszki Aranka: Emlékezem


Miért vesznek el az emlékek olyan könnyen,

keresem őket, s arcomon folyik a könnyem.

Egy kisgyermek emlékei oly távoliak,

s mire felnőtt lesz, vége az álmainak.


Valaki ellopta tőlem az emlékeimet,

nem találom őket, sem gyermek-éveimet.

Próbálom megidézni anyám s apám arcát,

látni akarom fiatalkoruk boldogságát.


Ők már egy másik világba mentek el,

nem törődnek többé az én emlékeimmel.

Egy-egy emlékfoszlány néhol felsejlik,

szinte hallom a kisgyermek gondolatait.


Voltak boldog percek, kacag a gyermek,

s aztán ismét nehézzé válnak a csendek.

Már lesz erőm talán elsiratni őket,

lelküket kísérje tovább a szeretet.


2022. 03. 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom