Homokszemek blogja

szürke felhők festik az eget szürkére

szürke esőt hullajtanak a szürke földre

szürke emberek szürke esernyők alatt

lehajtott fejjel szürke munkába rohannak

szürke otthonokban a szürke családok

kezükben unalmas szürke telefonok

már szürke a város a szürke gázoktól

ne hagyd elvenni a levegőt a virágtól

ne hagyd a szürkét uralkodni feletted

fesd át a szürke világot és lelkedet

színezz át mindent szíved szeretetére

ne hagyd, hogy minden átváltozzon szürkére

Ködbe veszett a nyár,

nem is szeretted már.

Felhők rajzolnak eget

a szivárvány felett.

A tegnap őszt hozott,

a nyarunk elkopott.

borongó felhők épp felfalják egymást

háborúznak harcolnak folyton folyvást

békében élni mostanában nem tudnak

ha úgy van kedvük durván egymásnak úsznak

így van ez az emberekkel is nap mint nap

rögtön tovább adják ami rosszat kapnak

mi van ha valaki megbontja ezt a sort

és szeretetet szór szét mint a varázsport

a szeretet terjed tovább az emberekre

és átterjed ez a hullám mindenkire

így élnek ezután akár az angyalok

ha ez így lesz minden nap mesét mondok

Ne felejtsd el, hogyan lángolt a nyár nemrég,

hisszük, a lángolás az igazi szépség,

de szétéget mindent, reményed gyöngyeit,

most meg az ősz hullajtja esőkönnyeit.

Az ősz erőt ad, szomjat olt az élőknek,

hogy tavasszal ismét életre kelhetnek,

lenyűgöző csodát hozhatnak a tájra,

reménységet jövőre, feltámadásra.

Becsüld tehát a hideg ősz érdemeit,

szédítő káprázatát, mesés színeit.

Az elmúlás, enyészet reményt is hordoz,

falevelet színez, folyóvizet fodroz.

Visszasírhatjuk bár a perzselő nyarat,

de örömöt az andalgó ősz is hozhat.

Csak érezd a pillanat fénylő csodáit,

őrizd a természet fényűző titkait.

bizonyos kor után fordítva működünk

mindenféle vitaminokat szedünk

meg kollagént, gyömbért és almaecetet

a gravitáció mégis legyőz minket

próbálunk mindent a helyén tartani

ami igyekszik folyton szétszaladni

egy krém nem fedi el a nevetés nyomát

s nem tagadhatod le az éber éjszakát

csak ez eperoham meg fájó reuma

és sajnos nem az átmulatott éjszaka

az idő ellen elvesztettük a háborút

nincs több választható keresztút

de a szépséged már a lelkedből fakad

legalábbis ebben ringatod magad

fordítva működünk hátha úgy jobb lesz

izzadsz ha hideg van, az alvás felébreszt

de nem számít már, ha szeretetet adhatsz

barátoknak, családnak, meg az unokának

az idő elvett, de bölcsességet adott

megbocsátást és békességet hozott