Homokszemek blogja

Szuchánszki Aranka: Reggeli séta

A lakótelep utcái csendesek,

néhol egy-egy kutyás gazdi ténfereg.

Kiszűrődnek itt-ott a reggel hangjai,

álmos ébredések furcsa zajai.

Én is félálomban megyek a járdán,

társaságom van-e, nem számít már.

Svájcisapkás ember a játszótér padján,

mire odaérek, el is tűnik aztán.

Az egyik lépcsőház felől egy árnyék,

hangtalan lebben, s eltűnik, mire eszmélnék.

Épp ezen tűnődök, megint nem figyelek,

kék kötött pulóveres figyel, amint kiérek.

Amolyan félelmetes reggelek,

mintha lesnének kíváncsi szellemek.

De a félelem nem jut el tudatomig,

nem szoktam hozzá életemben eddig.

2022. 01. 30.