A segítség - orosz mese

Mihail Pljackovszkij: A segítség

-Gyere, csacsi, segíts házat építeni! – kérte meg Torzsarágó, a nyuszi a szamarat. Kettesben gyorsabban megy a munka, meg vidámabb is.

-Majd máskor! Most szörnyen fáj a fejem – felelte Ábécé, a szamár, s fájdalmasat sóhajtott, mintha tényleg fájna a feje.

Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a hangzatos Ábécé nevet viselő szamár az ábécének csak két betűjével kötött közelebbi barátságot, s így állandóan csak ezt a kettőt ismételgette: „Iá…iá…iá! ...”

-Ennél többet aztán a nyuszi nem is mondott. Nekilátott a munkának. Kötényt kötött, kesztyűt húzott, és elkezdte rakni a falat.

Ebédre Torzsarágóné levest főzött. De milyen levest! Illatosat, ízeset, finomat. Megérezte a szamár a leves illatát, s rögtön összefutott a nyál a szájában. Elment hát a nyuszihoz, és így szólt: - Torzsarágó, emlékszel, megígértem neked, hogy majd máskor segítek. – Hogyne emlékeznék. – Na most jöttem, hogy segítsek neked a levest megenni. Kettesben mégiscsak gyorsabban végzünk vele!

-Köszönöm a segítséget – mondta a nyuszi -, de most már egyedül is elboldogulok vele!

Fordította: Réz András