Szklenár Gyula blogja

Szklenargyula•  2019. május 31. 08:11

Haiku-im


Ezer ruháját
randi előtt néző Nő;
Ez csak rongykupac!!

_____________________

Éles a sorja,
elvágja két kezedet.
Három ne legyen.

__________________

Szegénysége a
szüleim öröksége.
Millió pengő.

____________________

Át a szomszédba,
egy baráti kurjantás,
falu messenger.

_____________________

Meghitt udvarlás
a tetőfokára hág.
Na mizu cica?

______________________

Illatod mámor,
a frissen mosott ruhád ;
az izzadságod.

_______________________

Álom látni a
kedvesem , most hogy ex lett;
álom nem látni.

________________________

Kicsi puki, ha
kézzel is fogható lesz,
nagy meglepetés!!

Szklenargyula•  2019. május 20. 14:03

Valóság csöppent az álomba

 

Csillagokkal hintet égbolt a lámpásom,
falumba vezető páfrány szegte úton,
távol még apám háza,
remélem, éltében látom még Őt.
Körülzsong majd édesanyám, fülembe duruzsol, vagy tán ajkán csönd,
és idegességében befonja az asztaltakarót.
Utcánkba fordulván a házunk sötét,
templom árnyék vetül rá,
ajtajában anyám zokog,
síratja apám utolsó tavaszát.
Szemeiből a valóság fénye, felveri álmomat,
sietve megölelem, ahogy még soha másokat.

Szklenargyula•  2019. május 20. 07:57

Angyal vagy tán??

Angyal vagy tán? 

-tárd ki szárnyaid! 

Ami tegnap fekete, 

az ma a fehér árnyai. 

 

Égess szívdobbanás, 

Lassan legyél fájó,

tegyünk ma csodát, 

had legyek varázsló! 

 

Ma öleld át vágyaim, 

tartsd szoros fogságban, 

életem a tiéd lesz, 

minden egyes csóktáncba. 

 

Őrizlek ameddig élek 

Ilyen nekem a szerelem, 

ma halhatatlan a lélek, 

mindörökké kegyelem. 

Szklenargyula•  2019. május 9. 08:40

Anti múzsa

Ha csak egyszer ne jutnál
eszembe versírás közbe,
egyenes úton nem járnék körbe,
arcom mosolya, nem lenne görbe
és nem lőném tollal magamat főbe.

Szklenargyula•  2019. május 8. 17:53

Dunaparti pillanatkép

... 
dunapart ívét simítja végig a májusi napsugár,
a nyugodt békében, platán fák állnak őrt hozzá,
lent a  parton kisfiú lesi válla felett édesanyát,
apró lépésekkel mártja hideg vízbe pici lábát,
egy kavics fröccsenve csobban mellette,
elégedetlenül vált Ő krokodilkönnyekre,
s már fut is rohanva az anyai szoknyához,
zavartalanul bőg a simulékony hangjához,
míg ölelő karok fel nem veszik magasba,
ez életre szóló védelem, minden viharban,
tudja ezt Ő is jól, a rosszcsont kis gazfickó...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom