Szivedcsucske blogja

Érdekes,ha netalán egy versnek a tárgya a betegség lenne,egyesek azt hihetik,mert  b e t e g  vagyok,ezért ez a témám.Viszont bármikor  beteg lehetnék...Így van ez a magánnyal,mert magányos is l e h e t n é k,vagy a szerelemmel,(istenke lábának a simogatásával)mert eddig még nem találtak ki egy gyógyszert,ezellen a "betegség" ellen,tehát még mindig szerelmes is l e h e t n é k.(Most nem szeretném ennek a lehetséges szerelemnek szegény alanyának a "Wohlbefinden"-jét nagyító alá venni...)A Halállal is ez a helyzet,az Emberiség legizgalmasabb "szórakozásával":a születés és a halál.

Mint klasszikus zenész,bár a legdrámaibb,gyilkoságokkal megspékelt, operákat játszottam,méghozzá olyan átéléssel,mintha engem gyilkolásztak volna,mégsem haltam bele...De bármikor velem szemben is megtörténhetnének gyilkos gazemberségek!

Egy papírdarabkával és egy tollal a vonaton ülve,a velem szembenülő személyébe magamat  beleélve...az egy számomra izgalmas u t a z á s ...