A Mi Világunk

A "Mi Világunk"...

Egy vagyok a sok közül.. A vak vagy a világtalan, talán épp mindkettő! Mindegy...

Egy lány, aki néha idegennek érzi ezt a Világot, mert az álmai szebbek, mint a valóság! Az álom egy burok ami megvéd, ahol biztonságban vagyok. Ott nincs háború se veszekedés se csalás és hazugság. Egy másik dimenzió ahol a béke, szeretet, hit és a bizalom a fontos. Nem kell álarc és maszk, mindenki önmaga. Senki sem akar több lenni annál ami és bátran mutatja saját arcát és hiszi megtalálja igaz párját aki úgy szereti ahogy van! Ahol bizalmat szavazunk a másiknak és hagyjuk kinyílni, mint egy szép rózsát.

Ez az ahely ahol elengedjük azt is kit szeretünk, akár egy szárnyat bontott fiókát, kit útjára indítunk s hisszük egy nap majd visszatér!

Itt minden könnyebb, az elengedés az elfogadás, tovább lépés. Legalábbis nekem! A valóságban se az elengedés se a tovább lépés nem könnyű számomra.. az élet egy borzalmas börtönnek tűnik ahol csak az előítéletek és a szabályok és a hatalom számít.. Az önzetlenséget nem ismerik csak az önzőséget, segítség adás helyett csak segítséget kérnek! Nem adnak csak elvesznek. Ítélkeznek és átgázolnak rajtad, de senkit nem érdekel ki vagy és mi történt veled!? Nincs empátia csak erkölcstelenség és folytonos harc és háború a hatalomért, bármi áron! Gusztustalan és gyomorforgató a Világ amibe születtünk. Nincs tisztesség ahelyett csalás és hazugság. És a cél nem az összetartás, hanem a hátba szúrás, hazugság széthúzás. Segítjük azokat akik bántanak és bántjuk azokat akik segítségre szorulnak! Szörnyű!!

Inkább begubózom, minthogy olyan emberek vegyenek körül akiknek azt sem lehet elhinni amit kérdeznek.. Sajnos sok ilyen van. És ha valaki nem tökéletes vagy nem túlképzett esetleg elesettebb és bizonytalan azon nem segítenek hanem még bele is tipossák a földbe! Nem felkarolják inkább eltaszítják, gondolván nem képes a fejlődésre. S inkább azzal foglalkoznak aki már-már tökéletes és szárnyait bontogatja. Neki adnak esélyt a repülésre,míg a másiknak még mielőtt felszállna már katapultálásra kényszerítik.. Vagy, mint amikor a foci pályáról leküldik a lelkes ám de kissé gyengébb képességű gyermeket a "kispadra" Ezekkel a viselkedéssel még azt a kevés önbizalmat és lelkesedést is kiölik a másikból!