Egy part, túloldala

Sziklakert•  2018. szeptember 13. 11:54

Hegyeket, tüzeket, vizeket mozgat.

Vágyak, lángok, mik feltúrbózódnak.

Gyémánt tekintet és hangos szívdobbanás,

Halk sóhajban mondott lassú, kibontakozás..


Mint nem ígér, csak jön, s névtelen.

Csendesen, csodásan robbanva, végtelen.

Hisz végtelen,mert hiába is válik Ő "köddé",

Lelkem nem hazug, szeretni fogja örökké..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Sziklakert2018. szeptember 13. 15:42

@Zoltan.t: A szeretet ne múljon!
Még ha nem is tudják, mily értéket veszítnek..
Én köszönöm Neked :)

Zoltan.t2018. szeptember 13. 14:53

De szép....köszönöm!

Sziklakert2018. szeptember 13. 13:09

@DonGiovanni: Lehetetlen..vagy, viszonzatlan. Mindkettő hasonló. Ebben, egyek vagyunk ;)

DonGiovanni2018. szeptember 13. 12:58

@Sziklakert: Igen voltam már szerelmes de viszonzatlanul :(

Sziklakert2018. szeptember 13. 12:57

@DonGiovanni: Megtisztelsz..Köszönöm!
Szállt már a tenyeredbe lepke? Na..ez a szerelem, olyan.

DonGiovanni2018. szeptember 13. 12:45

Erőteljes költői képek nagyon tetszettek különösen a második versszakban levő metaforák!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom