Sziklakert blogja

Sziklakert•  2018. szeptember 22. 17:28

Őszbe bomló

Fülemben csenggtek.

Halk, bódító szavai.

"Te is hiányoztál"

S lepergett előttem

valami..

 

Félkör ívben nyíló,

üde színes lombok..

Mikor nyúlnak a

nap felé ágak, 

mind zöld levelet

kínálnak az ég felé.

Kibomlott.

S belátni a kusza

rengetegbe,

mit csak eső

érinthet felfedezve..

Csorogva.

A vastag, 

kemény törzsön.

S ha szem ellát,

lehetne Börzsöny,

de itt, csak egy szép

fa áll..

Szívemben mély

gyökérben hál.

Úgy nőtte ki magát

erősre, védve..

Sebeket takarva.

Hegek felületén Élve..

Hisz pompázik bőszen!

Nem lehet párja..

Turbékló galamboknak,

biztos vitorlája.

Magukba zárult,

óvó levelekkel.

Minden évben hajló,

született tervekkel..

S ahogy szellő mozdul

bársonyos erekben,

sóhaj szavak jutottak

rá váró kertekben..

 

 

 

 

Sziklakert•  2018. szeptember 17. 08:07

Egyetlen..

Múltamat töltötte,

édes borban mártva..

Kibomlott ajkakon,

vágyak között várva.

 

Csatangolt utakon,

a semmiket bánva..

Nem számolt szakaszon,

keselyűk közt szállva.

 

Nem látott akkor még

semmi mást az égben.

Arcomat s a testem,

ahogy kezei közt égtem..

 

Imáiban leltem

éjt-nappal a térben,

magamat fellegek közt,

szeretkezve tértem..

 

Kellett és akartam és

nem vágytam másra..

Kibontott vitorlái közt,

mély szerelembe ásva.

 

Ástam..

Míg idő,

csak pergett előttem.

S feledett jelenem elől,

mint ijedt vad, kitörtem.

 

S a jelen csöndje, máig..

Én hóbortos álmom.

Ugyanúgy, mint ki régóta.

Magam, a karjában látom.

 

Míg testes boromból

lassan elillan a harmat,

Én érted haragszom, 

Kincsem.

S nem miattad..

 

Sziklakert•  2018. szeptember 16. 14:24

Jó Napot!!

Hol Nap kél,
az első, ki- kelet.
Kakas trombitája
harsona, kiveret..

A szemből csipa pattan,
nehézkesen gyullad.
Megpihent testnek, 
izomzata nyújtat.
Ténfereg a láb is,
megemelve törzset,
elindítva napot, 
a valós rémidőknek.

Mennyi a teendő!!
Agy rendezi sorba..
De a rest test magát,
nehezen vonszolja.

Húzd rá magad, hát
dologra légy képes!
Pató Pál úr mondaná.
A Mogorva lélek!

Kinyittatva látomást,
a ne halazd el napot,
suggalatva mondatni,
"amit ma megtehetsz".. szónoklatot.

S pillanatot 
mikor kapsz el?
Vagy holnap reméled?
Persze.
Ezernyi dolgodat 
egy napban, nem 
strófolhatod végleg..

Fontossági sorrend,
mit könnyen, megoldhatod.

Szeretve tégy mindent!

Ne várva a majd holnapot.

Sziklakert•  2018. szeptember 13. 11:54

Egy part, túloldala

Hegyeket, tüzeket, vizeket mozgat.

Vágyak, lángok, mik feltúrbózódnak.

Gyémánt tekintet és hangos szívdobbanás,

Halk sóhajban mondott lassú, kibontakozás..


Mint nem ígér, csak jön, s névtelen.

Csendesen, csodásan robbanva, végtelen.

Hisz végtelen,mert hiába is válik Ő "köddé",

Lelkem nem hazug, szeretni fogja örökké..

Sziklakert•  2018. szeptember 11. 14:52

Ébredés

Íriszen csattanó

üveggömb nyomában,

halmokban a színek,

elkábult homályban..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom