Lélek-virágszirmok a Szeretet szigetéről

"Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog.
 Az élet örök.
Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. (...)
Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból.
Ez becses pillanat, de futólagos.
Kis epizód az örökkévalóságban.
Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára.
És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot."

***

"Ha örülni akarsz, adj örömet másoknak,
ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni,
ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni,
ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni!
Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez."

Deepak Chopra: Az élet hét törvény

"Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje."

Müller Péter

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.

Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.

Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.

Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy

"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:

"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.

Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

(Müller Péter)

A közönyösök bizonyára boldogtalanok,

mert nem szeretnek senkit.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenkó