Szerelmében
Hallgatok
"Én megtehetném de mégsem teszem
csak tervezem, csak épphogy fölvetem"
Tessék, lásd az igazság-már ha van-
mi építi, felhúzza rejt-falam.
Karcol a számhoz lógatott horog.
Elcsúszott szó, ínyembe fintorog.
Ha mondom szabadság, az meglehet,
hogy benned szabadosságot teremt.
Így hát nem tudom, hogy mit beszéljek-
csak jár a tollam, és húz a lélek...
De már dühítő, mert szimplán konok:
torz ideákban önös indokod.
Vágyva, vajmi értéket teremtve
hívsz mint könnyű szó gyermektelenje,
mint meddőség főtt, kemény tojása;
egy playmate tejfehér folyása.
Szólok. Az érvem felvetem. Nézem
a rajtad maszkot váltó félelem
arcán, a sorvégre szánt kín-ragot.
(Isten lábán szorít a tűsarok.)
Úgy kopog rajtam éhező szemed,
átüt. Veled lélekzésem egy.
De nem bírom el valód, hallgatok.
Némaság szól. A csend marad halott.
Folytassa pályázat - Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való
pedig nem írok ilyet
Meglehet, kicserélem ezt a magyart valami pattogós szögletességre.
(olyan mintha a nyelvük eltartott kisujjal mozogna, ezzel is
arisztokratikusabbnak mutatván önmaguk)
Nem vagyok mazochoista: én nem élvezem az ostort a hátamon,
a csillógó bőrt, és ahogy lehúzzák rólam .
A talpnyalást, a betömött szájat, bekötött szemet.
Persze, látom én is, hogy mi megy az Alföldön,
és mi folyik a dumán túl.
Elmegyek, levezetem a feszültséget... egészen a Balatonig.
Párhuzamos kapcsolódás
Hosszú ballonkabátban szalonnát zabálva,
édes volt a bosszú mint egy szado-mazohista krémes.
És fennnkölt volt a pörkölt,
úgy lazán dörgölte az orra alá akár egy tornatanár,
ki torka szakadtából ordít,
hogy önmagán kívül volt a labda,
és lesett is a támadó, majd leesett a kispadra.
Akkor láthatóvá vált a láthatatlan:
szíve lett pártatlan.
Róla a jég úgy olvadt ahogy a kontakt lencse,
mit a Lány szeme sütött át a vágytól szombat este...
Teste megremegett -így verekedett magával belül.
De felült és elindult vágyával,
s repült kéz a kézben együtt valódi párjával...
2012. 09. 15.
én
A vak is látja
hogy a hamisságba
belehaló
trójai faló
virtus
maga a vírus.
Mint a Nílus kiöntött
vitte azt mi kikötött
s kiköpött
mása
a valóságnak.
Ezt hívját tanulságnak...
S én hasznot láttam egy párhuzamos adósávban.
2012. 10. 15.
Teher(?)- Limmike szavára
Tőle hoztál egy mondatot.
Épp csak olyan volt amilyen.
Csak egy maréknyi egyszerű szó,
és benne a szívem.
Egyedül voltam vele, úgy éreztem magam,
olyanná vált az érzés, mint mikor a cél is céltalan.
Csendet tanultam: ha hallgatnék beszélek,
ha beszélnék hallgatok.
Szabad akartam lenni, pedig tudtam
már most szabad vagyok.
Kinyitni a számat, hogy tán őrültnek nézzenek.
Fogadni vádat olyantól, kit fogva tart a képzelet.
S ha a Semmi a támaszom, így nincs aki elhagyott,
csak mert levágták szárnyaim, még mehetek gyalog.
Az, hogy ki vagyok és meddig érek el
nem fontos, míg a létezés megénekel...
de mégis hányszor árultam,
vetettem el valóm Istennel terhesen!
Szeretett édes vajúdásom most
csókolom. Útjára szenvedem.