Szerelmében

iloZoli•  2013. december 6. 09:48

Hallgatok

"Én megtehetném de mégsem teszem
csak tervezem, csak épphogy fölvetem"
Tessék, lásd az igazság-már ha van-
mi építi, felhúzza rejt-falam.

Karcol a számhoz lógatott horog.
Elcsúszott szó, ínyembe fintorog.
Ha mondom szabadság, az meglehet,
hogy benned szabadosságot teremt.

Így hát nem tudom, hogy mit beszéljek-
csak jár a tollam, és húz a lélek...
De már dühítő, mert szimplán konok:
torz ideákban önös indokod.

Vágyva, vajmi értéket teremtve
hívsz mint könnyű szó gyermektelenje,
mint meddőség főtt, kemény tojása;
egy playmate tejfehér folyása.

Szólok. Az érvem felvetem. Nézem
a rajtad maszkot váltó félelem
arcán, a sorvégre szánt kín-ragot.
(Isten lábán szorít a tűsarok.)

Úgy kopog rajtam éhező szemed,
átüt. Veled lélekzésem egy.
De nem bírom el valód, hallgatok.
Némaság szól. A csend marad halott.


Folytassa pályázat - Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való

 

iloZoli•  2013. augusztus 21. 15:08

pedig nem írok ilyet

Meglehet, kicserélem ezt a magyart valami pattogós szögletességre.
(olyan  mintha a nyelvük  eltartott kisujjal mozogna, ezzel is
arisztokratikusabbnak mutatván  önmaguk)
Nem vagyok mazochoista: én nem élvezem az ostort a hátamon,
a csillógó bőrt, és ahogy lehúzzák rólam .
A talpnyalást, a betömött szájat, bekötött szemet.
Persze, látom én is, hogy mi megy az Alföldön,
és mi folyik a dumán túl.

Elmegyek, levezetem a feszültséget... egészen a Balatonig.

iloZoli•  2013. augusztus 16. 10:32

Párhuzamos kapcsolódás

Hosszú ballonkabátban szalonnát zabálva,
édes volt a bosszú mint egy szado-mazohista krémes.
És fennnkölt volt a pörkölt,
úgy lazán dörgölte az orra alá akár egy tornatanár,
ki torka szakadtából ordít,
hogy önmagán kívül volt a labda,
és lesett is a támadó, majd leesett a kispadra.
Akkor láthatóvá vált a láthatatlan:
szíve lett pártatlan.
Róla a jég úgy olvadt ahogy a kontakt lencse,
mit a Lány szeme sütött át a vágytól szombat este...
Teste megremegett -így verekedett magával belül.
De felült és elindult vágyával,
s repült kéz a kézben együtt valódi párjával...


2012. 09. 15.

iloZoli•  2013. augusztus 16. 10:29

én

A vak is látja
 hogy a hamisságba
 belehaló
 trójai faló
 virtus
 maga a vírus.

Mint a Nílus kiöntött
 vitte azt mi kikötött
 s kiköpött
    mása
 a valóságnak.

Ezt hívját tanulságnak...
S én hasznot láttam egy párhuzamos adósávban.



2012. 10. 15.

iloZoli•  2013. augusztus 8. 14:16

Teher(?)- Limmike szavára

Tőle hoztál egy mondatot.
Épp csak olyan volt amilyen.
Csak egy maréknyi egyszerű szó,
és benne a szívem.

Egyedül voltam vele, úgy éreztem magam,
olyanná vált az érzés, mint mikor a cél is céltalan.
Csendet tanultam: ha hallgatnék beszélek,
ha beszélnék hallgatok.
Szabad akartam lenni, pedig tudtam
már most szabad vagyok.
Kinyitni a számat, hogy tán őrültnek nézzenek.
Fogadni vádat olyantól, kit fogva tart a képzelet.
S ha a Semmi a támaszom, így nincs aki elhagyott,
csak mert levágták szárnyaim,  még mehetek gyalog.

Az, hogy ki vagyok és meddig érek el
nem fontos,  míg a létezés megénekel...
de  mégis hányszor árultam,
vetettem el valóm Istennel terhesen!
Szeretett édes vajúdásom most
csókolom. Útjára szenvedem.