Szenilla blogja
Egy barátság eleje és vége
Anno:
Zs: A keresztanyukám élettársa által ismertem meg. Hamar jóba lettünk, megtaláltuk a közös hangot. Ha nem is barát, de kedves jó fej, közeli ismerős lett. Együtt jártunk bulizni. Ha nem is naponta, de azért rendszeresen találkoztunk. Hamar meglehetett őt szeretni, közvetlen, inspiráló és igazi buliarc. Kicsit talán egy leszarom stílussal áll a világhoz, ami nem mindig baj. Sőt néha nekem is sok mindent így kéne felfognom. Egyszóval Zs nagy arc és mindig is bírtam.
A : Egyik nyáron mikor lementem Balatonra, akkor ismertem meg. Igazából minden, ami velünk történt, mintha meg lett volna írva. Elég hamar megtaláltuk a közös hangot és minden élmény, amit átéltünk felejthetetlen. Mikor haza jöttem Balatonról onnantól kezdve egyfolytában beszélgettünk minden nap az internet világában. Hamar rájöttem, hogy nincsenek barátai.. és igazából nem is megsajnáltam, hanem elszomorított, hogy egy ilyen korához képest komoly felfogással rendelkező ember miért is csücsül otthon iskola után. Mikor legközelebb lementünk Balatonra Zs-vel, ott találkoztak ők először. Ki nem állhatták egymást—hát minden kezdet nehéz J De mivel mindkettejükkel akartam időt tölteni ezért együtt bandáztunk. A sors keze, hogy kiderült, A kb 15 percre lakik tőlem. Vagyis nem kell órákat utazgatnunk ha találkozni akarunk vagy beszélgetni. Miután haza jöttünk Balatonról megbeszéltük hárman, hogy elmegyünk edzeni. Zs – felkarolta A-t. Mivel nagy gyúrós mániás, A-nak pedig új volt az egész, együtt segítették egymást. Vagyis együtt segítettük egymást. Nagyon jó kis csapat voltunk, tereltük, vittük előre a másikat. Talán ettől a ponttól kezdve kezdtek ők is jóban lenni, megszeretni egymást.
P: Én 10emeletes házban lakom, és ő pont felettünk lakott. Én leginkább a bátyjával voltam jóba, őt csak egy kis hülyegyereknek tartottam, aki nem is képes köszönni. Aztán egyszer felmentem inni a bátyjához és ő is ott volt. Vicces, vagy nem vicces de a tequila hozott minket össze. Ő is egy eléggé visszahúzódó srác, aki nehezen nyílik meg bárki előtt is. Ezt láttam rajta már akkor is. Mégis vonzott, mert látszik rajta, hogy egy értelmes srác. Imádtam vele beszélgetni, sőt még veszekedni is, mert érvek-ellenérvek és mindent megtudtunk beszélni. Mégis akkor lettünk igazán jóban, mikor a volt barátnője hülyének nézte őt, kihasználta és akkor ott volt P egyedül, magányosan, összetörve. Nem bírtam nézni. Alapból eléggé empatikus személy vagyok. Segítettem neki, felkaroltam. Sokszor lecsesztem, kiabáltam vele, hogy térjen észhez, mert ilyen lányért felesleges szenvedni. Megérte. Még akkor is, ha sok időbe telt.
Folytatás
Aztán eszembe jutott, hogy A és P milyen jól kijönnének egymással. Először is egy beszélgetés alkalmával. És akkor összehoztam egy találkozót. Egyből kijöttek egymással bár még tartózkodóan, mivel mindketten lassan oldódnak. Viszont, amit még akkor ők nem láttak, nagyon is hasonlítottak. Így aztán teltek múltak az idők, A és P barátok lettek. Én meg akinek sosem voltak igaz barátai áldottam magam, hogy ilyen emberekre akadtam. Nem csak én segítettem nekik. Ők is nagyon sokan segítettek nekem. Sőt! Egymásra mindig számíthattunk. Miután A már jól kijött Zs-vel és P-vel is, azután P-t bemutattam Zs-nek is. Nem lettek életre szóló barátok, de azért bírták egymást. Zs inkább A-t kedvelte. De végre valahára összeállt a banda. Nekem ez nagy szó, mert barátból, ha már egy van, az nagy szó, de hogy három is? Igazi ajándék. Most leírhatnék ide történeteket, de valószínűleg egy egész könyvet megtöltenék vele, hogy mennyi minden hülyeséget csináltunk együtt. Furcsamód hiába Zs-t ismertem a legrégebben, mégis A és P sokkal közelebb került hozzám rövid időn belül. Voltunk együtt nyaralni, sokat bandáztunk nálam, most már belátom milyen kis lusta voltam, de olyan jó volt, hogy mindig átjöttek. És nem azért akartam velük találkozni, hogy berúgjunk, mert sokaknak ez az élet. Nekünk nem kellett innunk, hogy hülyéskedjünk, oltsuk egymást. Nem mintha azért néha ne tettük volna meg. Mind a négyen szingliként jól tudtunk figyelni egymásra.
Probléma 1:
Az első probléma, azon kívül, hogy ugye amúgy is sokat vitatkoztunk, mert ez az a társaság volt, ahol igenis elmondhatod, hogy mit gondolsz, még ha az a másiknak nem is tetszik, vagy nem úgy gondolja ahogy te, szóval az első probléma akkor kezdődött mikor nekem párom lett. Az most lényegtelen, hogy amúgy tényleg egy idióta volt, amire csak később jöttem rá. Ő volt J. A teljesen kiborult miatta, P találkozott egyszer vele, de ennyi. Szerencsére nem tartott ez sokáig, de megingatta barátságunk fonalát. Persze utána megbeszéltünk mindent és esküdöztünk, hogy ha valamelyikünknek lesz valakije az nem azt jelenti, hogy elfelejti a többieket. Én pl mindenképpen megakarnám majd ismerni a barátnőjüket, mert úgy is lehetünk egy csapat. Szóval szakítottunk J-vel. Ám itt nem ért véget a dolog, mert J egyből összejött egy másik lánnyal, mégis írt nekem. Hát én nem vagyok szívbajos, se nem hülye. Írtam ennek a lánynak, mert azt hittem, hogy őt is átverte, ám kiderült, hogy ők még együtt vannak és úgy írt nekem J, hogy hiányzom neki. Ezután a lány még együtt volt vele, isten tudja miért, majd felhívott, hogy beszélgessünk. Kiderült, hogy ugyan oda vitte őt randizni, mint engem és ugyan azokat a szövegeket mondta el neki is. Eszméletlenül jó színész volt. Én egyből megkedveltem a lányt. Női bajtársiasság? Nevezhetjük annak is. Zs A és P tudtak mindenről és P-nek eléggé megtetszett a lány és felhozta, hogy mi lenne, ha elhívnám a szilveszteri házi bulimba. Elhívtam. Eljött. Ő M a vagány csajszi, aki eljön egy olyan társaságba, ahol senkit nem ismer. ( Zárójelben megjegyzem, hogy küldtünk egy közös képet J-nek, hogy köszönjük, hogy összehozott minket. Persze egyből törölte M-t is mert már új csaja volt) Ezután J csak egy rossz tapasztalat volt, mert mindkettőnknek sikerült túllépni rajta. Zs A és P is megkedvelte azon a szilveszteren. Így kibővült a társaság. Ezzel egy időben M-nek volt egy jóbarátja, aki látta a közös képünket és felőlem érdeklődött. Ő volt a nagy Sz. Mert hogy igazi love story vette kezdetét, hála M-nek. Megtaláltam a szerelmet. Csakhogy! A barátaimat pedig elvesztettem.
Probléma 2:
Nagyon figyeltem rá, hogy hiába lett valakim, nem akartam, hogy a barátaimat hanyagoljam miatta, hiszen mindent össze lehet egyeztetni, ha akarjuk. Először az volt a furcsa, hogy mindig utólag tudtam meg, hogy Zs A P és most már M találkozgat. Ami nem lenne baj, de engem eszükbe sem jutott keresni, elhívni. Az elején sokszor szóvá tettem ezt, akkor mondták, hogy jó változtatnak rajta, meg hogy rosszul látom a dolgokat. Elkezdtünk megnézni közösen egy sorozatot. Mikor legközelebb mentem kiderült, hogy ők már végig nézték négyesbe. És ekkor volt az, mikor kezdett összeomlani minden. M, mint új lány bekerült a csapatba és én hirtelen el voltam felejtve. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy hívjon. M-nek sem jutott eszébe, hogy hívjon se engem, se a nagy Sz-t. Pedig ők nagyon jóban voltak. M élvezte, hogy a társaság középpontja és nem vágyott a mi társaságunkra. Zs A és P pedig követte a példáját.
Probléma 3:
Még ekkor is azt gondoltam, hogy ezt sikerülhet helyre hozni, mert csak nem dobnának el egy évek óta tartó barátságot egy új ember miatt??!! Hát tévedtem. Persze nem okolhatom csak M-t emiatt. Hiszen mindegyik kellett hozzá, hogy ez így alakuljon. Hogy egyiknek sem jutott eszébe, hogy hívjon engem is.. Néha elhívtak, mert szóvá tettem. Sokszor nem hívtak. Tudtam, hogy sokat találkoznak nélkülem, de nem gondoltam volna, hogy annyit, hogy végig nézzék azt a sorozatot. 6 részes vagy 7. Ekkor már kezdett leesni a tantusz.. Egyre többet voltam ingerült. Miért?? Miért nem hívnak? Attól még, hogy barátom van, szerettem volna velük lenni. Egyik hónapban egy hosszú hétvégén egyedül voltam otthon, és ráírtam A-ra és P-re. Mondtam, hogy töltsük együtt a hétvégét. Mint kiderült nem lehet, mert ők 4-en mennek kirándulni és már nem férek be az autóba. Ők azt gondolták, hogy én biztos Sz-el töltöm a hétvégét. Igen, már itt is látszódik, hogy sokszor helyettem döntöttek. Iszonyú rosszul esett. Elmentek kirándulni. Ekkor már nem beszéltem sokat M-el mivel érzékeltem, hogy ő sem kíváncsi a társaságomra. Neki most új barátai vannak, akikért oda van. Az én barátaim. Akik egyre távolabb kerültek tőlem.
Probléma 4 :
Ezek után, hogy valamivel felvillanyozzanak Zs kitalálta, hogy menjünk el együtt nyaralni Horvátországba. Mindenki fellelkesedett. Jujj de jó lesz, együtt leszünk, kicsit ők is megismerik legalább Sz-t. Aztán egyik este megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kocsmába megbeszélni a nyaralás részleteit. Közben iszogatunk, csocsózunk és hülyéskedünk. A nem tudott eljönni, aminek nem örültem, de mivel közelgett a szülinapja, ezért kapóra jött, hogy akkor legalább azt is kitaláljuk, hogy mit veszünk neki. Találkoztunk, hülyéskedtünk. Miután P megtudta, hogy nem leszünk otthon a hétvégén, elmesélte, hogy ők mennek 4-en Demjénbe a barlangfürdőbe. Ezen még nem akadtam ki. Aztán megkérdeztem, hogy na és mit adunk A-nak szülinapjára? Mert mindjárt itt van. Nálunk megszokás volt már, hogy mindig közös ajándékot vettünk mindenkinek. És akkor Zs mondja, hogy hát ők ezt adják A-nak négyen. Döbbenet. Lila köd. Most tényleg ebből is kihagynak? M-el adnak közös ajándékot, aki még 4 hónapja sincs a társaságba? És ha nem kérdezek rá, sosem tudom meg.. A- akinek úgy éreztem fontos vagyok és ezt P és Zs is tudja és pont ebből akarnak kihagyni! Aztán visszajátszottam pár dolgot és sok minden a helyére került. Ők ezt már 1 hónapja lebeszélték csak nem mondták nekem… Mikor egyszer voltunk P-vel vásárolni, mondtam neki, hogy milyen jó ötlet lenne A-nak kontaktgrillt venni közösen. Akkor azt mondta, hogy szerinte nem jó ötlet. Hát persze, mert akkor már tudta, hogy ők nem ezt adják. Csak nekem felejtette el mondani. Ez az este borzalmas volt. Mikor haza értünk nem bírtam aludni. Forgolódtam, hánykolódtam, teljesen kiakadtam. Másnapra született meg bennem, hogy én ilyen emberekkel nem akarok nyaralni menni. Mert már ők nem a barátaim. Ők ugyanúgy 4-en vannak, csak már nélkülem. Tudhattam volna, hogy ez a társaság csak akkor működik mikor mindenki szingli? Sajnos fel kellett fognom, hogy azok az emberek, akiket barátaimnak tartottam, már nem azok. Megírtam a levelet a közösbe. Zs Sz-re fogott mindent, igazából nem ismerték el, hogy ők engem elfelejtettek, hanem nekik állt feljebb. Erre az üzenetre A és P átjöttek és azonnal fel kellett menni P-hez hogy beszéljük meg. Felmentem. Kiabáltunk egymással. Ők ugyanazt hajtogatták, én is. Tisztán láttam az egész helyzetet, hiába voltam benne. Ott volt feketén fehéren. És ez nem az új M hibája. Persze ő is ludas, de ha A és P nem hagyta volna idáig elfajulni a dolgokat, akkor ez sosem történik meg.
Probléma 5:
A legeslegrosszabb az volt, hogy nem tudtam már eldönteni, hogy ha ők elviszik A-t Demjénbe, vajon A-nak eszébe jut, hogy én miért nem vagyok ott? Eszébe jutok egyáltalán? Vagy már ennyire nem érdeklem? Megmondtam nekik, hogy én ezt már nem tudom tovább csinálni, annyi sérelem ért és csalódás tőlük, hogy vége. Hagyjanak békén. Sírva jöttem el P-től, mire haza értem (1 emelet) már zokogtam. És én voltam a szemét, mert mi az, hogy lemondom a nyaralást? Már befizettük a pénzt, ezt a dolgot tegyem félre, és érezzük jól magunkat. Tehát nem az volt a baj, hogy vége szakadt a barátságnak, hanem hogy elrontom a nyaralásukat.
Probléma 98415454124874321:
Sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy nem bírnám nézni a képeket, amiket feltesznek majd A szülinapjáról, aminek már nem lehetek részese. Volt egy hetem rá, hogy végig gondoljam. De tudtam, hogy ha meglátom majd azokat a képeket, akkor nagyon fog fájni.. Ezért hát erőt vettem magamon, és letöröltem őket fb-ról. Le is tiltottam, hogy ne tudjanak rám keresni. Erős lépés volt, de meg kellett tennem. Vagy így megy, vagy sehogy. Nagyon nehéz volt. Az első időszakban főleg. Aztán láttam miket írtak rólam a csoportba, amibe még a húgom benne maradt. Hát hagyjuk is. Aztán írt nekem M, a ’bajtárs’ lány. Hencegett, hogy hiába, hogy elvette a barátaimat, de még a szerelmemmel is jóban marad, mert ez az én vitám a többiekkel, nekik ehhez semmi közük. Csak abba nem gondolt bele, hogy Sz mindent tudott erről, és az utána lévő beszélgetéseket is olvasta. Hogy milyen jó véleménnyel vannak rólam, élen M-el. Sz húzta halasztotta a dolgot, mert személyesen akarta elküldeni melegebb éghajlatra, mivel egy barát nem ilyen… Jah igen azt kihagytam, hogy Sz bizalmasan elmondott valamit M-nek, aki a baráti társaságban elkotyogta.. és ez vissza jutott hozzám. Mintha tényleg azt akarták volna, hogy összevesszünk. Nem mintha ez megtörtént volna, mert felnőtt emberek vagyunk és szerencsére mindent megtudunk beszélni. Aztán annyira elszaladt az idő és nem tudtak találkozni, hogy Sz megírta M nek, hogy nem tartja barátjának, mert egy barát nem így viselkedik. M nagyon kiakadt, letörölte Sz-t mindenhonnan. Nem tudom, hogy ebből mit mesélt el Zs-nek. Én láttam az egész beszélgetésüket. Semmi extra nem volt benne, Sz tök normális hanglejtésben megírta neki, hogy nem kíván többet a barátai listáján lenni, mert nem az. Ennek az összeveszés után 1 hónappal kb. Ugye mindenkit töröltem, de azon a napon mikor ők is megszakították a barátságukat kaptam egy üzenetet Zs-től viberen, mert ott nem töröltem. Nos, nem tudom, mit hazudott össze neki M, mert Zs-t eléggé nehéz így felidegesíteni, hogy fenyegető üzenetet küldjön. Az üzenet lényege az volt, hogy Sz minőségi cserét csinált és, hogy ők csak M-el nevetnek ezen és meg ne próbáljak erre válaszolni, mert tudja hol lakom és nem kell kocsi hozzá, hogy átjöjjön.
Első reakcióm a döbbenet volt. Zs sose állt hozzám ennyire rosszindulatúan, ennyi utálattal. Nem értettem. Inkább szomorú voltam, hogy valaki így megtudja keverni a kártyákat. És hogy ennyire ideges volt. Az üzenet végét nagybetűkkel írta végig. Nem válaszoltam rá. Úgy éreztem felesleges. Aztán teltek a hetek hónapok, már 8 hónap telt el nélkülük. És nyugtalan vagyok. Rossz érzések bujkálnak bennem. Nem értem miért foglalkozom még mindig ezzel, mert bárkinek elmeséltem, azt mondták, örüljek, hogy ’hamar’ kiderült milyen barátaim vannak. Ilyen emberek nem kellenek az életembe. Igen, én is tisztában vagyok ezzel. De még mindig akkora bennem a csalódás! Éveken át összetartottunk és annyi minden történt velünk. Örökre szóló emlékek. Valamelyik nap a kezembe akadt A egyik levele. (sokan vitatkoztunk amúgy sok mindenen de ez hozzánk tartozott) A levél lényege, hogy ő amíg lélegzik mellettem lesz és számíthatunk egymásra örökké. P-vel és Aval beszéltük, hogy majd öregen együtt fogunk kártyázni meg ilyenek. Szóval nagyon rossz volt ezt a levelet újra olvasni. Főleg, hogy semmi sem igaz belőle. Sajnos A a legfiatalabb és legbefolyásolhatóbb. Azóta nem kerestek. Senki. Persze attól, hogy letöröltem őket, hallom ettől attól, hogy itt voltak ott voltak. M elvileg folyamatosan posztolja a fantasztikus 4-est. Bocsánat most éppen magamat vizsgálom. Miért írtam ezeket le? Hátha megkönnyebbülök. Ja és ott tartottam, hogy mikor elolvastam ezt a levelet rossz érzés volt bennem. Mint utólag megtudtam, minden kis titkomat elmesélték egymásnak.. Igen már emiatt sem kellene sajnálnom, mert ha valamit bizalmasan osztok meg a másikkal akkor sem mondom el, mert a barátom. Sokat beszélgettem Sz-el. Nagyon sok mindent megtudtam M-ről. Olyat, amit sosem gondoltam volna róla, de én még így sem mondom el, hogy tudom, mert emberből vagyok.
Hiba
Nem töröltem le őket viberen. Írtam nekik egy depis hangulatomban. Mind hármuknak. Aztán gyorsan kitöröltem. Hogy miért tettem? Mert a csalódások és bántások és minden hülyeség ellenére szeretem őket. Persze közben mondom magamnak, hogy nincs szükségem ilyen emberekre!!! Utána letiltottam viberen is, nehogy még egyszer elkövessem ezt a hibát. Érdekes dolog, de egy barátot elveszíteni nagyon nagy dolog. Kettőt még nagyobb. Felér egy szakítással, vagy még rosszabbal. És közben tudom, hogy mindannyian kellettek ahhoz, hogy ez így alakuljon, mégis fáj. Persze őket már nem érdeklem, mert összeállt a fantasztikus 4-es. Talán ez még rosszabb, hogy ilyen könnyen túlléptek ezen. A következő időben lehet többet fogok erről beszélni hangosan, hogy tudatosítsam magamban, ilyen áron nem kellenek barátok. Ilyen barátok főleg nem. Hátha erőt kapok és ha elfelejteni nem is, de tovább tudok lépni.
Miért nehéz embernek lenni?
Miért nehéz embernek lenni?
Megtapasztaltam mi az a szeretet. Ez a világ legnagyobb ajándéka.
Megtapasztaltam mi a bánat. Voltam már szomorú, csalódott, vidám, boldog. Voltam bunkó, nagyszájú, de voltam csendes és hallgató is. Megtapasztaltam milyen egy szerelem. Milyen egy csalódás. Milyen az, mikor elveszítek valakit. Milyen az mikor csalódnom kell a barátaimban, a családomban, a szerelemben. De tudom mit jelent szeretni. Szeretni akkor is, ha bántanak. Miért nehéz embernek lenni? Miért vagyok a világon? Mert ezeket az érzéseket meg kell tapasztalnom. Mert csak akkor lehet őket igazán megérteni, ha már átéltem őket. Szeretni aput, még akkor is, ha rossz dolgokat csinál. Elfogadni úgy, ahogy van, ami igazán erőt próbáló feladat. Megbocsátani a barátaimnak, akik nem azért bántottak, mert bántani akartak. Szeretném elérni azt a tiszta tudatot, mikor már nem bánthat meg senki. De hogy lehet erre felkészülni? Nehéz embernek lenni, és szembe nézni a valósággal. Nem vagyok tökéletes. Senki sem az. De törekedhetek felé. Nehéz embernek maradni, mikor dúl bennem a harag. Nehéz. De megbocsátottam. Sok embernek megbocsátottam. És nem miattuk tettem, hanem magam miatt. Nem haragudhatok a világra, azért mert vannak dolgok, amik nekem nem tetszenek. Elfogadásà egy új szó, új jelentéssel. Mikor elfogadom azt, ami van. Elfogadom az embereket és nem akarom őket megváltoztatni, mert mindenki a maga módján csodálatos. Elfogadni azt, amin nem tudok változtatni. Elfogadni más ember döntését. Elfogadni azt, ha valaki ostobaságot akar csinálni.-ez a legnehezebb. Végig nézni. És remélni, hogy tanul a hibájából. Mert ha valamit az ember a fejébe vesz, hiába minden szó, nem tágít. Nehéz végig nézni, ahogy egy számomra kedves ember tönkre teszi az életét és hiába minden tény, nem hallgat rám. Elfogadom. Mert el kell fogadnom. Szeretnék jó barátja lenni a barátaimnak.
Szeretnék jó kislánya lenni az anyukámnak.
Jó unoka lenni a nagyiéknak.
Jó testvér lenni.
Nehéz embernek lenni és embernek maradni. Hibázni a legkönnyebb, de tanulni belőle, na az az igazán nehéz. Belátni. Belátni, hogy valamit rosszul csináltam, elrontottam. De az nem elég, ha belátom. Látnom kell benne a tanulságot is. Nehéz bízni, ha már csalódtam. És még is bízom. Bízom az emberekben. Bízom abban, hogy mindenkiben ott lapul a szeretet. Meglátni a mosoly mögött a szomorúságot. Egy bunkó mondatban a magányosságot. Nehéz, de én szeretem a nehéz feladatokat! Szeretnék előítélet nélkül tekinteni az emberekre. Milyen nehéz is embernek lenni, örülni, sírni, nevetni. Vágyni a teljességre, és törekedni is felé. És akár sikerülhet is. Amíg a mosoly őszinte az arcomon, addig úgy érzem, nincs mitől félni. Hiszen tiszta szívből tudok nevetni!
Egy régi fejezet az életemből
"Utálom, hogy minden körülmény ellenére, hinni akarok neked. Utálom, hogy próbállak elfelejteni, és elég egy telefonhívás, máris összezavarsz mindent. Utálom, hogy olyan dolgokat mondasz, ami megdobogtatja a szívemet, és elkezd élni bennem a remény. Utálom a tudatot, hogy nem tekintesz rám komolyan, hogy azt hiszed 'élni' akarok, holott ezerszer bebizonyítottam mennyire kellesz. Utálom az időt, a távolságot, mert messze vagy és nem hívsz, csak ha úgy tartja kedved. Utálok odalenni érted, abban a tudatban, hogy te csak játszol velem. Utálom, hogy felhívsz szép szavakat suttogva, majd napokig, hetekig nem keresel. Utálom, hogy nem tudlak elfelejteni és olyanra várok, ami soha nem lehet az enyém. Én nem akartam beléd szeretni, lásd mi lett a vége, én itt, te ott mégis várok rád. Várok arra, hátha rájössz, nem vagy így boldog. Hátha... háthaa... hátha esetleg azt mondod, én kellek neked."
Egy gondolatfoszlány
Ha visszagondolok az elmúlt hetekre, hónapokra, évekre úgy érzem sok hülyeséget csináltam. Volt rengeteg boldog pillanatom, szomorúság nevetés és sírás, csalódás és fájdalom. De ezek a dolgok kellettek ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok. Voltam nagyon boldog és nagyon szomorú is. Nem hiszek a véletlenekben. Minden valamiért történik. Még ha olykor rossz is, az azért van mert próbára tesz az élet, és igen kibírom és harcolok. Mert hiszek abban hogy az élet szép, és minden csak a hozzáálláson múlik. De tudom, ha később visszagondolok ezekre az évekre elmondhatom, hogy én MINDENT megpróbáltam, bele adtam a 120%-ot és nem lesz olyan mondatom, hogy : Mi lett volna ha..., mert megtettem, harcoltam, elbuktam de nyertem is. Tapasztalatot, és most próbálom újra megtalálni a békét, próbálok újra magamra találni.
Ilyen hatással volt rám egy könyv.
Köszönet Szókratésznak! Ma annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy majdnem tovább mentem a metrón. Azt hiszem, hogy most már kezdem kapizsgálni a dolgot. Három héten keresztül önsajnálatba merültem, szenvedtem, vártam, sírtam, feltettem a műmosolyomat. A könyvet olvasva sok mindenre rájöttem. Először is megértettem, hogy el kellett engednem, azt az embert, akit szeretek, mert ő csak így lehet boldog. Tudom magamról, hogy én nem adom fel ilyen könnyen, harcolok, ha látom van miért, de ha valaki el akar menni, akkor el kell engedni. Úgy érzem bele tettem a legtöbbet, amit tudtam, de nem jött össze. Ez is egy tanulság volt. Ahhoz, hogy teljesen elfelejtsem nem tudom mennyi idő kell még, de megbékéltem. Másodjára: másképp nézek körül a világban. Koncentrálok, figyelek és hallgatok. Persze ezt még gyakorolni kell. Hogy megszabaduljak berögződött szokásaimon, hogy minden helyzetben, még ha az rossz is, meglássam a jót. Mert nincs jó és rossz, ezt mi generáljuk magunkban. Minden attól függ, hogyan éljük meg. Nos én most megbocsátottam és gőzerővel folytatom a könyv olvasását. És ma végre szívből mosolyogtam. :) /A könyv pedig: Dan Millman: A békés harcos útja/