Édes és sós vizekről

Szederszem•  2020. február 22. 00:45  •  olvasva: 207

Kedvesem, ne félj! Édes vizű tó vagyok.
Bennem megmártózhatsz, körül habom ölel.
Az sem baj ha úszni nem tudsz, a part közel,
napunk fénye sekély medremig átragyog.
Ha megfáradsz, lágy hullámok ringatnak el.
 
Kedvesem, vigyázz! Én vagyok a tenger.
Hálód belém merítheted, s táplállak.
De zord szóid ha tajtékot hasítnak
nem ringatózhatsz szilárd kegyelemmel
ölemben, örvényemmel mélybe rántlak.
 
Kedvesem, reszkess! Én a vad óceán vagyok!
Hurrikán tombol felettem, partot mos az ár!
Lakatlan szigeteden sosem lesz többé nyár,
s fagyott szíved -mint megannyi éhes karvalyok-
hullámok tépik míg a semmibe szublimál!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. március 2. 04:37

Törölt hozzászólás.

Szederszem2020. február 22. 09:56

@okeanus: Köszönöm!

Szederszem2020. február 22. 09:54

@Törölt tag: Azért az értékelésed sem semmi, nagyon tetszett, köszönöm :)

okeanus2020. február 22. 07:30

Az első versszak különösen jól sikerült, sorközi rímeivel, képeivel, szelídségével...
ellenben a harmadikkal

Törölt tag2020. február 22. 06:54

Törölt hozzászólás.