Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Cím nélkül 2.
Szederszem• 2020. március 29. 11:22 • olvasva: 116
Este nyolc. Ülök a megállóban, egyedül.
Sehonnan jövök, utazom tovább sehova.
Most még a könnyeim hullása is tétova,
csak a márciusi este az, mi egyre hűl.
Születésnapom van. Negyedszázada élek.
Nézem gyertyák helyett, ahogy a gumiszervíz
ablakán megtörik a szemközti neondísz
fénye. Vagy sorsom tükörképe, attól félek.
Már fázom. Lassan indulnom kellene haza.
Ott legalább meleg és sötét a rotthadás,
csak egész ritkán tűéles a cirógatás,
alig kívánkozik falra az ember agya.
Perzsi.2020. március 30. 12:14
@Szederszem: Sikerült. :-)
Perzsi.2020. március 30. 12:14
@Szederszem: Sikerült. :-)
Szederszem2020. március 30. 12:07
@Perzsi.: Próbáltam megragadni a pillanatot :)
Szederszem2020. március 30. 12:06
@Törölt tag: Köszönöm!
Szederszem2020. március 30. 12:06
@Törölt tag: Most hogy mondod, mintha tényleg... :D Köszi a köszöntést :)
Törölt tag2020. március 29. 19:24
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2020. március 29. 16:51
Ez a vers olyan "életszagú".
Törölt tag2020. március 29. 16:37
Törölt hozzászólás.
Szederszem2020. március 29. 16:29
@Mersinho: egy kicsi ebből, egy kicsi abból :)
Szederszem2020. március 29. 16:27
@Mikijozsa: milyen igaz :D
Mersinho2020. március 29. 12:25
Még ráérünk búsulni....addig is inkább a vidám élet :)
Mikijozsa2020. március 29. 11:34
sehova menni a legcélszerűbb mert úgy mindig eljutsz Valahova, viszont egy bizonyos helyre pontra eljutni nem biztos hogy sikerrel jár, grat a vershez