Szerelmes szilva.

Szerelmes vers szerelmes szilva vagyok a fán

Mesélő: Egyszer volt hol nem volt egy kedves kis szilvafiú beleszeretett egy szilvalányba.

Magányosan lógok a szilvafán.

És lesem a legszebb szilvalányt.

Bár egy gyomorban lennék emésztve.

Együtt virítanánk egy lekváros kenyéren.

Egy talajon érlelve.

Egy forró cefrében egymás mellet...

Jaj mi mindent megadnék érted.

Veled lenne szép az élet.

Virágkorom óta figyelek.

Eleinte cuki kis rügy voltál,

aztán te is hamar kivirágoztál.

Mindig megkértem az összes méhet.

Hogy az összes virágport adják tenéked!

Sajnos én fönt vagyok már megérve.

De te lent vagy még zölden éretlen.

Napsütés túl gyorsan érlel engemet.

Félek ,hogy az idő engem előbb eltemet..

Mesélő:

Szerencséje lett a szilvafiúnak.

Hiszen hirtelen nagy vihar támadt.

És letört néhány faágat.

Mikor összeszedte földesúr a szilvákat,

kimagozta és húsukat a cefrébe vágta.

Két magot eltett a sok közül.

Az egyik mag főhősünké.

A másik meg kedveséé.

Betette őket egy kis cserépbe.

Rakott rá egy kis földet.

Öt összeért kettőjük gyökere.

És egy földben ölelkezve.

Szép nagyra nevelkedtek.

Ágaikon már édes termések teremnek.