Szabo_Zsolt blogja

Van, hogy...

Túl gyorsan telik az idő, mégis valahogy vánszorog,
Nélküled élem utolsó napjaim, nélküled álmodok.

Van, hogy hozzád beszélek, van, hogy látlak!
Van, hogy minden pillanat, újra felébreszti a vágyat..

Kellesz Nekem! Gyere vissza!
Úgy érzem, nincs tovább, s ráborulok a sírodra!

Most díszíted a helyet, ahova hamarosan érkezem.
- A halál után is találkozunk? 
mondd...
szerelmem...

 
/Szabó Zsolt/

lomha láng
(fáradt esti pársoros)

hideg szobák,
hideg falak,
ajkam is hideg,
csak ennyi maradt,

...belőled...*...benned...

a lomha láng
rongyos ruhában
nyugovóra tér,
a lélek kiszökik,
térdre rogyva, számból kibuggyan a vér...

/Szabó Zsolt/


Kings Of Leon - Use Somebody
http://www.youtube.com/watch?v=gnhXHvRoUd0

Lánglepkék
(Tavaszi pársoros)

Szárnyas lények,
bábjukból kibújva,
ölelik magukhoz
a fákat,
a szellőt,
a vágyat, hogy
mosolyodban megfürödjenek újra,
s elégjenek,
mert ez a lánglepkék sorsa.

/Szabó Zsolt/

...

Csókok és ölelések
Amikről csak álmodni mertem

Hangok és mosolyok
Amelyek megnyugtatták lelkem

Eltűnni látszanak...

Talán csak Én látom így...

Remélem holnap újra jelentkezik...(Ő)

S nem kell feltennem, azt az egy kérdést, szívemből kiragadva:
- Mond, vajon lesz alkalmam látni még valaha?


/Szabó Zsolt/

A kezdet

Dögszag csapjam meg orrom a sötét szobába lépve,
Nyomasztó érzés a mellkasomon
Kapkodva veszem a levegőt
Ennyire még nem akartam a fényt !
De ahogy megkapom, elmosolyodom.
Ez a látvány !
Alvadt vérben a selymes részeid
Mellettük a fűrész...
Eszembe jutnak, pár napos tetteim.

***
Ahogy ott ültél a széken meztelenül, tested leláncolva, mégse féltél!
Mellednek szegeztem a pengét,
-Körtét eszünk ma éjjel !
Ez volt az a gúnyos vigyor, 
Tőlem - Neked!

***

A huszadik percben  hányinger kerülgetett,
A tükörbe néztem és Téged láttalak.
-Talán sírsz? - kérdeztem.
Válaszod egy pillantás volt, miben megvetés lehetett.

***

Gyorsan végezni akartam...
Méregtől átitatott gondolataim, megvalósulni látszottak.
S harmincöt döfésig jutottak...
De várjunk...
Ki vagyok Én?
A pengét elmosom és elteszem.
Lélektelen tested lelököm a földre és némán leülök a vörös tócsába.
Gondolkodtam...
Talán még bor is volt az asztalon,
De csak a fűrészre emlékszem, rozsdás volt és életlen.
Végül kimentem az ajtón, és elhalványult minden.
A hűtő mellett ébredtem fel, mibe...
...téged raklak.
  Így örökre velem lehetsz!

/Szabó Zsolt/