énBlogom

Itt állunk talpig ünneplőben
Eljött a regen vart ünnep
Sorba szólítalak, s mi némán
Nézzük, hogy szalagot akasztanak miránk

Advent van, és te nem vagy velem
Ilyenkor mindenki nagyba ünnepel
Eljött a karácsony,te még mindig sehol
Pedig megigerted,nem hagysz egyedül sehol
Lassan itt a szilveszter,még mindig bízom
Hogy egyszer, végre, újra láthatlak viszont.

Azt mondják,aki elment nem jön vissza többet
De tudom,te képes vagy megtörni a csendet

Fájdalom, düh ég bennem
Nem tudom mit kéne tennem
Neki ugrani, átharapni a torkát is
Mosolyogva belé vágni a szabját is
Esetleg eltorni kezét-lábát...apróra
Mosollyal az arcomon küldeni a pokolra

Sírj, ha úgy könnyebb
Sírj, nem tart vissza senki sem
Sírj, add ki bánatod
De ne feledd, van kibe támaszkodnod

Anya, ki letörli arcodról a könnyet,
Anya, ki melleted marad örökre
Anya, aki leveszi rólad a terhet
Önszántából cipelné tovább, csak, hogy neked jobb legyen

Majd ha fagy...júniusban

és piros hó esik

csak akkor fogsz látni megtörni!