Szabadi Tímea

Szabaditimi•  2018. május 27. 22:39

Livi a tündérem

Még óvodás voltam, mégis tisztán emlékszem.

Megmozdult egy tejfogam, ettől nagyon féltem.

Fájni fog? Vérezni? Mi történik most velem?

Nyugodni nem tudtam, beszélhettek is nekem.

 

Ezen a napon történt életem csodája.

Anyukám egy levéllel szaladt a szobába.

Nézd csak tündérírással kaptál üzenetet,

pattanj az ölembe, már is olvasom neked.

 

Livi vagyok szépországból, egy tündér gyerek.

Mai naptól örökre, itt maradok veled.

írok majd levelet, mert nem hallható hangom.

Álmodban játszunk is, ott megláthatod arcom

 

Viszont most én kérek tőled nagy segítséget,

veszélybe kerültek a kedves fogtündérek.

Varázspálcájukból elfogyott a bűverő,

tejfogra van szükség, mellyel újra tölthető.

 

Hogy mit éreztem? Boldogságot? Büszkeséget?

Azt hiszem mindkettőből kellő mennyiséget.

Saját tündéremnek, akkor én megígértem,

boldogan segítek neki, bármit kér tőlem.

 

Livi mindig tudja gondjaim, vagy ha félek,

üzen s én erőt kapok, még ha nem is kérek.

Mikor az iskolát mondták, hogy elkezdhetem,

Új dolog volt izgultam. Milyen lesz ott nekem?

 

És Livi írt. Soraiban ott volt a lényeg.

Titkot mesélt, hogy a tanítók tündérlények.

Birodalmuk közepén egy nagy varázs fa áll.

Reggelre minden tanárra bűvös erő száll.

 

Gyökerét a jóság és szorgalom táplálja,

ahogy nő tudásunk, duzzad gyümölccsel ága.

De a lusta gyerekektől hullik levele,

fakul a fa szépsége, csökken az ereje.

 

Livi kérésére, küldetésem világos.

Szorgalmammal menteni a tündérvilágot,

és segíteni, gyengébb diáktársaimnak,

együtt egyre nagyobb erőt, adjunk a fának.

 

Ma már nagy vagyok, de Livi itt maradt velem.

Képzeletben erősít és fogja a kezem.

Táborokba elkísér, versenyeken bátorít,

újabb és újabb kihívásokra buzdít.

 

Sok levelet ír. Mesél nekem. Arról főleg,

él sok tündér közöttünk, keressem meg őket.

És ahogy az évek teltek, sokat találtam,

felnőttekben, gyerekekben, igaz barátban.

 

Egyszer felmerült bennem egy kósza gondolat,

ismerős az írás. Anya ugye nem te vagy?

Aztán magamnak gyorsan, büszkén ki is kérem,

mert én tudom! Hiszem! érzem! Van saját tündérem.

Szabaditimi•  2017. március 8. 18:50

Balszerencse

Tudod, bár nem mondta senki,

van, hogy nem sikerül semmi.

Így is úgy is rossz a napod,

elhagyott az őrangyalod.

Ez már velem is megesett.

A sors engem veregetett.

Az a napom borzalom volt,

hírnevemen is eset folt.

 

Kezdem azzal, akkor reggel,

nem ébresztett fel a vekker.

felriadtam én álmomból,

ne késsek az iskolából.

Fürdőszobába futottam,

de én ajtót nem nyitottam.

Puffantam a kemény deszkán,

betadine így került rám.

 

És hogy ezt tovább fokozzam,

fogmosásba bele fogtam

máig sem értem, hogy tehettem,

folyékony szappannal öblögettem.

Reggelit már nem is kértem,

habzott a szám így is éppen.

Iskolába elindultam.

Történtektől felindultan.

 

Mivel anya is kapkodott,

nem figyelte mit alkotok.

Az autóba bepattantunk,

táskámért, visszatolattunk.

Nem elég a balszerencse,

egész úton ecsetelte,

„ha a holmid nem figyeled,

egyszer elhagyod a fejed”.

 

Igaza volt hát hallgattam.

Fejem búsan lehajtottam.

Szemem,  kikerekedett,

papucsom volt  cipő helyett. 

Anya már nem sietettet,

nyugtatott és búcsút intett.

Papucsomat szépen kérte,

Tornacipőt adott érte.

 

Mikor az iskolába értem,

jelző csengő hangzott éppen.

Lépéseim szaporáztam,

mi tagadás be páráztam.

Ekkor történt még galiba,

tízóraim  a kocsiba.

Anya meg már hét határon,

kereke nyomát se látom.

 

Miután ezt konstatáltam,

helyemre én elsétáltam.

Illetve sétálni akartam,

de egy táskába elhasaltam.

Kacagnak a gyerekek.

Nyöszörögve felkelek.

Ezt az esést térdem bánta.

Így lettem én aznap sánta.

 

A várva várt ebédszünet,

lassan-lassan elérkezett.

Tálcára én vígan teszem,

spagettim és húslevesem.

Sétálok is asztalomhoz

gyomrom korog alkalomhoz.

Pisti ép ott futkározott,

a tálcámnak  neki ugrott.

 

Repült is a leves rögtön

lé arcomon, tányér földön.

Spagettim is szállni vágyott

Kata haján lát világot.

Vége lett a szünetemnek

lőttek az ebédemnek.

Napközi a mentsváram,

uzsonnára úgy vágytam.

 

Friss kifliből kettőt vettem.

Éppen mikor bele  ettem,

darazsat ellegyintettem,

mindkét kiflit elejtettem.

Iskolának vége lett.

Gyomrom üres, émelyeg.

Hazafele így sétáltam,

tornacipőbe volt lábam.

 

Kikötődött cipőfűzőm,

bekötni már nem volt időm.

Mikor házunk elé értem,

egy tócsába bele léptem.

„A csudába” kiáltottam.

Vizes lábbal nagyot rúgtam.

A lendület akkora volt,

cipőm a szomszédba landolt.

 

Szappan szagú leheletem

Fejemen betadine, és levesem.

Az eséstől térdem sajog.

nagyon- nagyon éhes vagyok.

Cipőmet is elvesztettem,

haza aznap így érkeztem.

Erre mondják az emberek,

balszerencsés ez a gyerek.

 

 

 

 

 

 

 

Szabaditimi•  2017. március 4. 23:10

Anyámnak


A múltnak tükrébe nézek. 
Ismét magzattá válok. 
Magzattá az anyai méhbe, 
hol nem ismerek más világot. 

Megszületésem napján, 
nem látom, érzem jó anyám. 
Mily szeretettel néz rám, 
könnyei édes fátyolán. 

Halkan álomba ringat. 
Nekem, mint pacsirta énekel. 
Türelmesen jóra tanítgat, 
s mindarra mit tudnom kell. 

A jelen tükrében látom, 
anyám fáradt mosolyát. 
S még mindig várom, 
kedves altató dalát. 

Anyai szíve oly nagy, 
ő mindenkit szeret nagyon. 
De nékem mindig helyet hagy, 
oda bújjak fáradt alkonyon. 

A jövő tükrébe nézni nem merek. 
Anyám nagyon félek! 
Reád ott nem lellek, 
s már én sem élek.

Szabaditimi•  2017. március 4. 23:07

Angyali látomás


Szárnyaszegett kis angyal, 
nem törődve nappallal. 
Sírok közt táncot jár. 
Tánc után egy sír felett, 
zokogva foglal helyet. 
S nem tudni mire vár. 

Szárnyaszegett kis angyal, 
mért vagy ily bánattal? 
Mond még mire vágysz? 
Meggyógyítom szárnyadat, 
s megkérdezem vágyadat. 
El miért nem szállsz? 

Könnyein át a kis angyal, 
néz rám meghitt mosollyal. 
Köszönetét zengi. 
Csak ennyit mondd nékem. 
Édes anyám az égben, 
hozzá szeretnék menni. 

Indulj hát kis angyal. 
Szárnyaddal nincs már baj. 
Én csak annyit kérek. 
Édes anyád vár nagyon, 
ne lássa hát bánatod. 
Istenlégyen véled.


Szabaditimi•  2017. március 4. 23:02

Leltár


Barna haj mely változik. 
Vállig ér vagy nyakig. 
Kék szemből kettő. 
Szemöldök. Rettentő. 
Alattuk szarkaláb, és egy orr. 
Bár nagy, de legalább szagol. 
Két fül, egy száj, 
egy arc, egy áll. 
Vékony, hosszú nyak. 
Ejtett váll, (már ilyen marad). 
Szív, jobb és bal kamra. 
Lelkiismeret, (még tiszta). 
Baráti ölelésre várva, 
két karom van kitárva. 
Keblek, (ami lehet) 
egyszer gyermeket etet. 
Kezek de nem két bal. 
(Csak lábaimmal van baj.) 
Mindent összetartó bőr, 
azon pedig szőr. 
A leltárom nem hibádzik! 
Semmim sem hiányzik!