Szerelmi àtok (cenzùrázatlan)

Szeretsz még engem?
Ha igen, miért nem érzem?
Miért bántasz a szerelem nevében,
s zúzol porrá a vita hevében?

Sokszor, az eskü mi belém hasìt
mely összeköt, mégis pokolba taszít.
S ha ott vagyok, a sírás folytogat,
rideg kezed "temeti" eleven csontomat.

Ott lenne jò méllyen a földbe temetve,
ùgy nem éreznék semmit szívem közepette.
Lehet férgek másznák át halott testemet,
de legalább nem ejthetnél rajta több sebet.

Szobánk fala tele van könnyel és gyötrődéssel,
puha ágyunk mégis forró érzelmekkel.
Én bőrömről szakítom le bűnbánó soraid,
mert még mindig fájnak közhelyes szavaid.

A legrosszabb, mi bensőmig tépő, őrjítő kín,
hogy nincs kinek elmondjam, mi legbelül szít.
Ó, de ha tudnák szívem fájdalmát
s szavaid ezernyi mérgező súlyát.

Mélyen gyökerező, de korhadt fa ez,
mi egyszer csodaszép fűzfaként lengedezett.
Aminek csak akkor röppen fel kecses ága,
ha a szerelem süvítve belefúj gallyába.

Tudom, eljön a perc, hogy ismét gyöngéd leszel,
és könnyes szemmel rebeged, bocsáss meg, szerelmem.
S én újra és újra megbocsátok,
míg szívemen tart e szerelmi átok.