Ha megérint...

Sz.Livi•  2018. szeptember 9. 12:48

Ifjúként még azt hiszed őrökké élsz,

Tengeted napjaid, semmitől sem félsz.

Nem ismered távolról sem a bajt,

Forr a véred, s csak ez az, ami hajt,

 

Csak egy újabb kör talán, amit kérsz,

S már pirkad, mikor nyugovóra térsz.

 

De ha megérint a mulandóság szele,

Hirtelen nem tudsz mit kezdeni vele.

Ha a baj finoman megérinti vállad,

Nem érted, mit is keres éppen nálad.

 

Hogyan is élsz, csendben átértékeled.

Miért történik így? -csak ezt kérdezed.

Rádöbbensz, hogy az életed mulandó,

Te sem vagy más, csak egyszerű halandó.

 

Csak néhány év csupán, amit még kérsz.

S reménnyel szívedben nyugovóra térsz.


-L-


2018.09.09.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Sz.Livi2018. szeptember 16. 11:54

@Mikijozsa: Örülök. :) Köszönöm!

Mikijozsa2018. szeptember 16. 11:47

nekem is nagyon TETSZETT

Sz.Livi2018. szeptember 16. 11:45

@DonGiovanni: Ismét köszönöm! :)

Sz.Livi2018. szeptember 16. 11:44

@taxus_baccata: Én köszönöm, hogy olvastad. :)

DonGiovanni2018. szeptember 14. 23:02

Szívembe zártam versed! Köszönöm az élményt! :)

taxus_baccata2018. szeptember 14. 23:00

Mikor visszanézünk, eltöprengünk, az évek száma oly fontos, vagy mit tettünk. Azt hiszem, ez utóbbi, legyen bár rövid az élet, de igazi. A Carpe diemnek van haszna, ha tényleg fontos dolgok hajtják. Ám ha nem, bizony a kaszás eljön az értékek híján levőkért is. Köszönöm a töprengést versednek. :)

Sz.Livi2018. szeptember 12. 21:46

@DonGiovanni: Köszönöm szépen! 😊

DonGiovanni2018. szeptember 12. 18:21

Szívembe zártam műved kedves SzLivi!

Sz.Livi2018. szeptember 12. 07:05

@Törölt tag: Kedves Mária, nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Livi

Törölt tag2018. szeptember 9. 22:27

Törölt hozzászólás.