Éjszaka

Vágyakozva nézek fel az égre.

Az éjszaka festette feketére. 

Apró kis csillagok szikrája villan,

A nappal emléke gyorsan elillan.

A langyos őszi szellő átölel.

Bárcsak itt lennél Te is most közel!

Az ég nyújtja felém óvó karját,

Mint édes álmot adó puha párnát.

Megigéz az éj sejtelmes illata,

Egy pohár borban szívem bánata.

A táj szinte velem együtt sóhajt,

Lelkem békét és megnyugvást óhajt.

A gonosz kór engem is elkapott,

Az erőm is már itt-ott megkopott.

Olyan ez, mint egy ócska, rossz álom,

Hogy vége legyen, én csak azt várom.

De nem engedem lelkem elragadni,

Hiszen tervem is van még, megannyi.

Ahogy éjszakára reggel virrad,

Szememben újra szép remény csillan.

Halk imám lassan tovaszáll az éjben,

Tekintetem elmereng a messzeségben.

Az álom finoman megsimítja arcom,

S újabb nap jő, hogy megvívhassam harcom.

-L-

2018.09.15.