A kő

A kő... lehet nehéz, ha szívedet nyomja,
Mázsás súlyként lelked bábeli tornya,
Mellkasod szorítva, elméd elborítva,
Mint, ha fájdalmas tátongó seb volna.
 
Gyermektől kaphatod, ki aggódik érted,
Vagy nincs is más, amit adhatna néked.
"Anya, tudod, ez a kő majd megvéd Téged,
És újra olyan lesz minden, mint régen..."
 
A kő másnak csupán a természet része,
Magányos séták néma kísérője.
Tán ha utad során lábad elé kerül 
Unottan belerúgsz és tovagördül.
 
De "szívedről leesve" biztosan érzed,
Lelked fellélegzik, talán nem is érted.
Megszabadultál, nincs már kő, se teher,
Csak aprócska kavics, mi az utcán hever.


-L-


2018.11.25