SzD blogja

SzD•  2021. június 9. 00:06

Csalódás?

Csalódás, egy olyan nem elégedett érzés, amely az elvárások vagy remények meg nem valósulását követi.


Elvárásaim nem voltak, de szerencsére azon emberek közé tartozom akik reménykedni tudnak még akkor is amikor rég nevetés tárgyává váltak, hiszen azt tanították nekem, hogy bármire képes vagyok és harcoljak az álmaimért.


Arra viszont senki nem tanított meg, hogy néha az álmaim eléréséhez az is kell, hogy egy másik ember is harcba induljon velem.


Véleményem szerint itt romlott el minden, hiszen hiába küzdöttem magam végig szúró tekinteteken, megalázáson, ítélkezésen, mikor ott álltam célom kapujában csak annyit mondtak, hogy "belépni csak párral lehet".


Meglepődve konstatáltam, hogy az úgynevezett "párom" valahol félúton visszafordult és mivel én olyan erősen koncentráltam arra, hogy elérjem az álmomat, nem vettem észre, hogy a hangja ami egykor megnyugtatott és mosolyt csalt az arcomra, egyre távolodni kezdett míg aztán nem is hallottam már.


Elindultam, hogy megkeressem de ami várt rám arra nem számítottam. Nem visszafordult, hanem ő is beállt az ítélkezők közé és mosolyogva nézte végig ahogy az emberek megaláznak és gúnyt űznek belőlem. Ő nevetett a leghangosabban a fájdalmamon. 

Ő élvezte a legjobban ahogy szenvedek.

 


SzD•  2021. május 27. 16:36

Megcsalás

Kapaszkodtam egy érzésbe amiről sokáig azt hittem hogy viszonozva van, 


Majd a távlatból kellett néznem ahogy ezt az érzést két egymásba fonódó test szakítja szét a mellkasomban.


Magamba fordulva vártam a másnapot, tudtam volna mondani sok száz utálatos mondatot,

de minden porcikám örült hogy egy olyan arcot láthatott,


Arcot, milyen is volt?


 Megbánást kerestem a pórusai között, talán egy rezzenést,

Valamit ami azt mondja kellesz még szeress még. 


A szemei elárulták hogy egy csepp sem hagyta el könnycsatornáját, 

max csak amikor tegnap elérte az extázis határát.


A szája mozgott, de gy szó sem jutott el a fülemig, 

Mind leperegtek arról a nyelvről ami minap kiáltotta "csináld még".


A fülén láttam csüngeni a becéző szavakat amiket a tegnap ki-be járás közben a nyakába mormoltak.


A haja borzos volt, nem fogok hazudni ez megmosolyogtatott, 

Mindig is imádtam ha ilyenkor kócaiba túrhatok. 


A bőre simább volt mint valaha, de a szeme alatt rikító karikák visszarángattak a valóságba. 

Már majdnem elfelejtettem hogy, 

Mit is kellet volna elfelejtsek? 

Rám mosolygott, és éles késként hasított belém a tudat, 

Nem vagyok más mint egy ördögi kör örök vonatán utazó utas. 


Belém hasított a tudat hogy a szívem akárhány darabban is legyen , 

az hogy én őt szeretem 

mindig egy kapszkodót fog adni nekem hogy a legkisebb szilánkot is a helyére tegyem. 


Végigfut egy gondolat a fejemen, sötét gondolat, és a szobát úgy födik le a fekete felhők, ahogy tegnap az ő teste fedett egy másik testet,

óvva de mégis kissé durván.


"Nem az én testemet" mondogatom olyan erőszakosan

mintha,

El hinném, hogy ha sokat ismétlem

az megváltoztatja azt, hogy őt mennyire szeretem. 


Bullshit, ismét csak az érzésbe kapaszkodtam, abba, amely rá kellett jönnöm, hogy van viszonozva. 

Csak nem nekem. 


Kezdem azt hinni hogy az érzés kapaszkodik belém, azt gondoltam elengedtem. És az érzést is. 


Már többször történt meg mint ahányszor számon tudnám tartani de a végszót a szemébe nem tudnám mondani. 


Sonyorú érzés így is kitartani, egy érzésbe kapaszkodni, az emlékekhez ragaszkodni. 

Megtanultam viszont nem panaszkodni, akármi legyen is mindig kitartani. 



SzD•  2021. május 27. 16:30

Más lesz

Hiába próbálom elérni, folyamatosan foglalt a vonal, 

biztos megint arra a hívásra válaszolt 

ahol százszor szembe csapták már vele a telefont.

Mérgesen nyomnám ki de valahogy mindig kibaszott tartásba kerülök, a hívásban is és az életemben is. Várok. 


Meg ragadva állok egy pillanatban és egy "Helló" - ra várok, hogy kirántson a stoppon levő életemből.

Igaz ilyenkor úgy tűnik az idő megáll, 

pedig csak én nem tudom az életem tovább élni néhány millió percig. 

Mit sem törődve figyelem ahogy a napok elrohannak mellettem. Sokszor még az evésbe is belefeledkezem.


Aztán egyszer feléled a vonal és megtörik a csend ami napokig a lelkemen ült. 

"Helló"

Legszívesebben megkérdezném, hogy megint szembe csapták veled a telefont? De úgy is tudom a választ és hát miért is okoznék én fájdalmat egy olyan embernek aki miatt élet szükségleteim napokig szüneteltek?


Elvégre hamar leszaladt az a 6 kiló, nem is rossz  gondolom magamban, 

talán meg kéne köszönnöm hisz ez mind csak miatta van.


"Volna kedved meginni egy kávét?" Jön a kérdés és mintha az ő szavaira indulna be a testem napok óta először semmi sem esne jobban mint egy csésze kávé. 

"Gyere át" jön a következő üzenet és hiába írja hogy csak 30 perc múlva menjek, 

már ott is állok az ajtó előtt teljesen felöltözve, 

várva a "Mostmár jöhetsz" üzenetre.


Mosolyogva lépek be az ajtón és ő is boldogan fogad. 


"Talán a mai nap más lesz" gondolom és egy percre el is hiszem... 

Áh kinek akarok hazudni mind tudjuk hogy ilyen clishés szarokkal semmire sem viszem.


Elfogyott a kávé, lehet egy kis rummal jobban esett volna mert akkor legalább tudnám hogy az én életemen kívül más keserű dolog is létezik a világon.


"Kérsz egy cigit?" csúszik ki a számon hirtelenül, és tudom hogy nem kellene hiszen az utolsó pár szálam van még a dobozban. 

De rágyújt és az élvezet amit az arcán látok kárpótol minden egyes baniért amit a csomag megvásárlásával az ablakon kidobtam.


"Éhes vagyok" mondja lazán, ahogy kinyomja a csikket nekem meg eszembe jut hogy napok óta nem ettem mást csak egy félszáraz kenyérből készített szendvicset.

Azt sem azért mert éhes voltam hanem mert anyám folyton ordított, hogy így nem lehet élni, 

na meg ha nem eszek valamit akkor lassan kezdhetek tőle félni.


Gondolatomat ő szakítja meg egy kérdéssel "Neked készítsek valamit?". 

Napok óta nem voltam éhes de most úgy érzem hogy fel tudnék falni egy egész hűtőnyi ételt.

A válaszom még is az volt, hogy "Nem köszi" 

hiszen a tudatalattim napok óta csak azt hajtja hogy ő a vékony lányokat szereti,

Nekem meg többet kell fogynom ha meg akarok felelni neki.


"Talán a mai nap tényleg más" merül fel megint bennem ahogy csendben végig nézem a szőke haját és a zöld szemeiben elmerülök egy pillanatra.

A csendet egy váratlan zaj zavarja meg,  én meg riadtan nyitom ki a szemem és a telefonomra pillantok, "Tartásban". 

Ismét csak egy kibaszott álom pedig én tényleg azt hittem hogy a mai nap más lesz...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom