Suttog Rézi blogja

Suttog•  2010. május 24. 05:40

Mond

Mondj valamit most nekem,
nem kérek ezzel sokat
mond azt,higgyem el
a pillanat megfogant.
Mit reméltem valóra vált,
kócos fejed a vállamon
s jaj,sivatag lett a szám.

Suttogd,így lesz majd
csak erre vártál te is,
ködbe vész a múlt idő
s lám,átölelnek szemeid.
Most kezünk remegve nyúl
tudjuk,kérészi a pillanat
de semmi,vagy minden kell,
tükrömben láthatod magad.

Valamit mondj,most kérlek
beszélj,had halljam hangodat,
legyen az bár felékített szó,
hogy többé nem kell fel a nap.
Mond azt akartad te is,én téged,
te az én duál párom vagy,
két test bár furcsa,egy lélek.

De nem,a most nem érkezett el,
ezen a létsíkon nem oldódhatunk,
vágyunk mint mén,ágaskodik,
könnyünk pereg s elakad szavunk.
Simíts meg,legyen ez útravaló,
s nyújtsd esdeklő vacogó ajkad,
nyisd ki csókjaid zárt kútfejét,
had ízleljem milyen is a harmat.

Mondj valamit ha mardos a kétely,
hogy mikor lesz a most pillanat,
s hol lesz a pont,hol az út összefut,
és miért tilos,mit tenni nem szabad.
Engedd kezem,csendben elválunk
mint gallytól a rozsdás falevél,
de tudnod kell, miért nem bánjuk.

Rézi

Suttog•  2010. május 23. 23:11

Ha szeretsz

Ha szeretsz,nem kérdezed hol ringott bölcsőm,
s milyen nyelven dúdolták az altatóm,
hegyekben éltem,vagy rozsda marta földön,
futhattam-e a széllel,mint egy kiscsikó,
volt-e dadám s anyám vigyázta-e léptem,
sebeim,ha akadtak ápolták-e féltő kezek,
hagytak-e menni,fürödni a messzeségben,
vagy fekete selyemkötéllel hurkolták kezem?

Ki volt a mentorom s tanítottak-e a szépre,

szemem előtt mi volt mi égett s ragyogott,
jártam-e girbegurba szédítő meredélyen,
vagy én is megelégedtem azzal,mi adatott,
ha szeretsz nem kérded,láttam a menny kapuját,
közelében voltam-e az izzó földi pokolnak,
s az angyalokkal önfeledten repültem-e már,
vagy tán engedtem a bárgyú vigyornak?

Ne kérdezd ha szeretsz,hányszor voltam másé,

ajkam hányszor tüzelt csóktól lángolón,
a nektárból miért lett keserű csokoládé,
s mi a szerelem,mert az el nem mondható,
de kérdezd meg,mi is az mit érzek,
hogy nélküled mit is ér a vízparti szél,
hogy van-e értelme a hajnali fénynek,
kérdezd,kérdezd,ki az kit szeretek én?

Rézi

Suttog•  2010. május 23. 07:20

In memoriam

Itt hagytál minket s azóta
 sírnak a hajnalok,
 virágok lebegnek a szélben
 én mégsem búcsúzok.

 Szavak megbiccennek félve
 s nyilall a szív,
 te már az Úrhoz készülsz,
 mert a szava hív.

 Szeretteid némán állnak
 arcukon fekete tül,
 talmi lett minden pompa,
 tested már elnehezült.

 Harang bong a lelkedért
 s galamb repül,
 némán rebegnek az ajkak,
 az arcokon fájdalom ül.

 Itt hagytad hát ezt a síkot
 teremtőd várt,
 az Atya,Anya s a Fiúnevében
 nyerj feloldozást.

 

Rézi

Suttog•  2010. május 2. 09:28

Van egy ország

Van egy ország

 

 

Van valahol egy ország,
s nem a mesékben él,
ki ott lesz majd polgár,
lelkében gyúl a fény,
nem is kell kérni,
mindenkit elvárnak ott,
a hitetlen is arra tart,
ő is számadásra hivatalos.

Van egy ország valahol,

mit sokan nem hisznek el,
de ha kapujában állnak,
lelkük már ünnepel,
eldobják terhüket,
már nincs gond,félelem,
ott nincsenek háborúk,
csak béke és szeretet.

Igen,lenni kell nem vitás,

lelkünk majd odamegy,
mosollyal várnak azok,
kik előttünk mentek el,
üdvözöl szülő s a volt haragos,
és tündököl ott a fény,
ki csak megfordult arra,
a földön már nem leli helyét.

Van valahol egy ország,

e golyón,keresték már sokan,
arra nincsenek járatok,
csak a lélek szállhat oda,
addig itt még küzdeni kell,
és venni sok sok akadályt,
igaz derűvel arcunkon,
teljesíteni a penitenciát.

2008.10.09. Rézi.

Suttog•  2010. május 1. 10:37

Anya figyelj

 Anya, ülj le s add a két kezed,
 nézz szemembe,lelkem remeg.

 Köszönni szeretném az életet,
 a könnyet,szót s az éveket,
 álmatlan éjszakát,tépett csendet,
 karodnak melegét s hogy lettem.

 Minek a szó
 elvették ízét,
 lelkem szól
 látod színét?

 Azt köszönöm mit nem is lehet,
 hogy én értem élted az életed.
 Szemünkbe port hint a szél,
 s gyémánt lesz a könny helyén.
 Anya nyugtasd öledbe kezed,
 terhed ezután cipeli gyermeked.

 Rézi.