Kovács András Ferenc: Hajnalének

Sun68•  2024. január 7. 10:20  •  olvasva: 71

 

Járj át, akár a virradat,

szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés…

Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog…

Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek –
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se –
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése…



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2024. január 11. 11:39

na ez szép