Ady Endre: Szent Margit legendája

Sun68•  2014. október 10. 18:50

Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Ime a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiu legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadur.

Már régen várt s megbénult a szíve.
Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozták Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

 

Hála és köszönet Hobonak A feltámadás szomorúsága c. előadásért, melyben ezt a számomra ismeretlen verset is megmutatta.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Sun682014. december 20. 13:11

@peronkakas: Nem hinném, hogy szégyellned kéne amit írtál. A nagyoktól persze lehet tanulni, de a vers, amit írtál attól egyedi, mert a te lelkedből mutat egy keveset... Örülök, hogy velem olvastad...

peronkakas2014. december 7. 13:54

Nem ismertem ezt a verset. Pedig, ha ismerem, nem írok egy - ehhez képest tákolmánynak számító - verset Szent Margitról. Ezt olvasva elpirulok, hogy én mit írtam. Ez viszont nagyon tetszik. István