Le kell járni a kört

Stgroti•  2020. július 30. 21:03  •  olvasva: 22

Feje koppan az asztalon,lehúzta

A sok bor,

S az üres poharak menekülnek

Merre csak lehet,

Kis patakocskák,mint felvágott erek

Folynak szanaszét.

Mint megfáradt ripacs másnak nem 

Kellő szerepben

A tűkör elött megpróbálja felvett

Langyos mosolyát,

Úgy emeli fejét egyszerre hiún

És otrombán.

Sokat élt asztal széle,támaszt nyújtva

Reszkető kezének,

Ki akarja kiabálni,a bárgyún bámulók

Pofájába vágni,

Nem így volt ez régen,volt ő más is

Nem is akárki!

.......


Amikor elösszőr meglátta a tél még

Néha megrágta

Az olvadó földet,de már nap sütötte

Kedvenc padját.

Sárga nárcisz volt ,hol még alig

Az óvatos élet,

Úgy állt ott rajt e még félő világon,mint

Mesés tündérke.


A rengeteg gyöngyvirág ünnepelte

Első csókját

Mit végre mert,s már nem fájt álomra

Hajtott feje.

Hatalmas séták a mesékben

Mindent megélve,

Csak csicsergett,s ő boldogan

Magába ölelte.


Illatos szirmát kehelyként

Áldón illette.

Vadúl,tékozlón,önáramlón

MIndig szerette.

Fövenyen heverve nyakára gyöngyböl

Láncot készített,

Táncolt, nevetett, mindig énekelt

Szívből szeretett.


Összekapaszkodtak,s mint két oszlop

Válluk világot tartott,

Égőszem mezőben fürödve hitték

Örökre fogadják.

Égő sárkányfej néha ugyan

Csiholt vitát,

De kacagva még a másik igazát

Maguk fölött hagyták.


Egymás körül örvénylőn forogtak,

Dália illatán osztoztak

Fejét mellkasán nyugtatva szív

Szonátát hallgattak.

Kérték a fenséges napot,reájuk

Életáldást adjon,

S kérték az ezüst szárnyú holdat,álmuk

Öröklétbe óvja.


Oly vadúl lángoltak,hogy szinte

Önmagukban égtek,

Mindenből két tányérral kértek,

Naphoz közel értek.

Hőségtől tikkadó szívük árnyliliom

Békéjét kérte

S már fürödtek volna inkább néha

Hűs patakmederben.


Szüreti bálon még boldog

Bodultan táncoltak,

De mit egyik engedett volna

Másik megfogta.

Az egyik őszirózsa levél ruháját

Hasáig felhúzta

Másik mindenik kigondolt szót

Élire fordítja.


Bőre égő vörösen tiltakozott,fájt

Már az érintés,

Mégis,ha mindent ide-oda megmért

Még hozott krizantémt.

Kerülte,s hárította a pattogó szót,

Kért s adott,

Hitte,mit elfogadott,elfogadják,lelke

Egyensúlyba áll.


Megtalálta a kígyó fészket,belemart

Jó mélyen,

Hol örjöngve szeretett,hol másik szívébe

Stigmákat égetett,

Csokorba gyüjtött kikericset édes

Szóval pántlikázta,

De téboly féltés minduntalan bezárta,

Kiutat nem találta.


A fény álmossá szelidült,s nem

Volt már vonzó,

Hogy ő csillagfolyókon szikrát vetve

Vele vágtasson.

Hunyorként megnyilt még utószóra,ám

Vére hősnek hívta.

A szó elfáradt,csípőtájt megakadt,

Öröm nem fakadt


Hideg lett,a szavak fagyottan

Közébük estek,

Nem vonzották az ünnepek volt,hogy

Nem is evett.

S bár a fény lassan győz a setét felett

Virágot már nem lelt,

Önmagát vesztve búcsúzásra készen

Küszöbön ténfergett.


S vége lett,zabolátlan folyóként

Két partot illetett

Mind az idő,mind a tér elveszett,

A nincs lett.

Mit tett s mit nem tett csak képzelgett

Egy hurokban,

Örökké elveszve,a tojás túlvégén

Még nyerheted.

.....


A kocsmáros végül megszánta,

Leintette,kik hívták volna ökölcsatára,

Gyengéden,mintha fia lenne

Utcára kikisérte s engedte esti széllel,

Kalapbokrétán porló enyészet.









Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Stgroti2020. július 31. 20:52

@kevelin: Ez nagyon nagy dicséret! Köszönöm szépen!

kevelin2020. július 31. 06:21

Hàt kedves poèt tàrsam,el vagyok ragadtatva ilyen csodás igaz verset ritkán olvasok.Köszönöm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom