Szentgróti blog

Stgroti•  2020. július 15. 21:38

Ébredj Magyar!

Ébredj Magyar!

Itt az idő,hogy felvállald sorsodat!

Nyisd füled,szól a harsona!

Mit tagadtak előled az átkozott kevélyek,

S aki mondani merte,lett fekélye

Egy olyan világnak,mely önös

Érdekből szemedbe hazudott!

Már az általuk romlott olajjal felkent

Szent Tudomány is résnyit enged,

De így is ömlik be a fény,hogy bele

Fog vakulni az önkény!

Ébredj Magyar!

Keresd sorsodat!

Lásd a múltból kelő csontokat!

Értsd végre nyelved,mit majdnem elvettek,

Átforgatták,butították,de maradt mi

Volt egy égi csoda!

Ne csak mond a szót,halld mit mond!

Ébredj Magyar!

Itt az idő,hogy megéld sorsodat!

Érintsd meg szint időtlen múltadat!

Ne ostoba egyenzenékre vonagolj

Kábított tudattal,engedd,hogy megszólítson

Egy népdal,ős tudást hallassz!

Nézz egy faragást,egy kötényt ,ami

Tánc közben teremtést regél!

Ébredj Magyar!

Akard tudni sorsodat!

Azért vagy te s ami,mert más senki!

Ostoba,félelmet beléd szugeráló

FIlmek helyett olvas egy mesét,

S az hova felér,nem érti hollywood!

Keress,kutass,kérdezz!

Egy picinyke erőfeszítéssel megérted

E hamis,gyilkos világ fed egy másikt

Ami árván arra vágyik,hogy ki feladatnak

Kapta,végre felválalja!



Stgroti•  2020. július 7. 15:39

Utam

Múltam picinyke  titkai előgözölegve

Mint száz apró szeg zárják le szemfödelem.

Bűnös lennék? Nem hiszem,

E világba lépve csak magamért magamnak felelek.

Másnak, bárki is csak segítséget igértem

Megtehesse miért megtenni érkezett.

Lélekbe írt szerződésben fogadtuk,

Hogy midőn körbejárjuk utunk,

Ott,hol együtt táncolunk arra való

Lett légyen bárminő ropogós,lehetőséget kínálunk,

Megismerni valami olyast,mi érmének sok oldala.

Fán mászva,folyón úszva,almát kígyónak dobva,

Egyszer a kőr végén megpihenek,

Magom Isten ölébe visszaültetem.

Stgroti•  2020. július 1. 20:42

Föld,a szerelem gyermek

Oly ritkán találkoznak az égen,

A hold s a nap,ha mégis

Gyorsan pletykát cserélnek.

Elmondják,ki mit látott

Gyöngytó tükrén tündér táncot,

A másik bimbódzó virágot.

Szenvedélyt s szenvedést a sötétségben,

Perzselt földön holló véget.


Oly ritkán találkoznak az égen,

A hold s a nap,ha mégis

Gyorsan szerelmet élnek.

Elmondják ki s mint érez

Titkos csók csillag medencében,

Forró ölelés rétnek közepében.

Talányos suttogás ködpárnába,

Vad érzékiség szivárvánnyal.


Oly ritkán találkoznak az égen,

A hold s a nap,ha mégis

Mosolyogva néznek közös gyermekükre,

S vigyázzák míg idő vége.

Egyik pirossal jelől jó heteket,

Másik búzát érlel földeken.

Nyugtot áld fáradt léleknek,

Millió színü életet kinevel.


Oly ritkán találkoznak az égen,

A hold s a nap,ha mégis

Együtt búslakodnak,

Gyümölcsük menthetetlen beteg.

Tüdejét,velejét orvul mérgezik,

S nem látják,hogy szája vérzik.

Ereit felhasítják,

Senki nem áll majd a sírnál.


Stgroti•  2020. július 1. 16:46

Pad

Egy forró délután,

Mozdulni nógatott a magány,

Már ő is unta magamagát.


Kilépve a szintelen torzóból

Mivé tettem egykori otthonom,

Arcul csapott rögvest az élet.


Minden szállt,nevetett,dalolt,

Jobban behuztam kalapom,

Ijedségem leplezve szaporára fogtam léptem.


Magam sem tudom már nagyon,

Hogyan kötöttem ki azon a padon

Bolond vagyok vagy megszólított?


Hatalmas szusszal mesélni kezdett,

Attól,hogy ide lett rejtve,

Szép feszesen,tűzpirosra festve.


Ismételt ezer szerelmes vallomást,

Miként élt meg annyi vad csókcsatát,

S sírta meg az elvérző csalódott szíveket.


Mesélt a derékba tört anyókáról,

A soha nem teli szatyorjáról,

S fáradt,elkívánkozó sóhajáról.


Festékét feltürve dühödten szólt

A tolvajról,ki itt vizslatta mit orzott

S mint árny mosolyogva távozott.


De a gyönyörűsége a kis Gigi

Kisérte végig felnőni

Egy reményből teljessé vállni.


Elösször még kocsiban tolták eléje

Nem is látta,csak megfogta élete zenéje

Együtt hallgatták anyuka énekét.


Nagyobbacskán már szaladgált,

Folyton kereszt lécén ugrált

És összekent mindent csokis kezével.


Itt ment jött az iskolába,hátán táska

Melyet hanyagul levetett

Mert fogocskázni támadt szertelen jókedve.


Itt készült a vizsgára,körmét a fába vájva

Csak mormolt és mindenkihez imátkozott

S itt kiálltotta világnak,hogy jelest kapott.


Nála kapta az első szerelmes csókot

Rengeteg színezüst bókot

S itt kérték kezét a durva kavicson térdepelvén.


De régóta nem járt erre,mondja

Lassan deszkáim rogyadoznak

Úgy hiányzik,csavarjaim rozsdálódnak


Feltünt az úton egy anyuka,gyermekét tolva,

Ide hallik a dal,amivel csitítja

Őrült érzés,a pad szíve hatalmasat dobban.


Gyorsan felállok,hogy bizton legyen helye

Már nincs magány többet,leül

S hármasban időtlenül megélünk.

Stgroti•  2020. június 27. 11:23

Lehetne....

Karod lehetne

Meleg fészek

Vándor lelkemnek,

Honnan ha vágyom

Kiszállok fel a magas égbe,

Ha kell napba nézek!

De szerelmem visszatérek,

A létednek melegébe,

Gömbbé vágyva testünk

Minden nap újra

Megszületúnk.


Tested lehetne 

Védő bogja,

Honnan elindulva

Megismernék mezőt

S hegyet,hogy eggyé legyek

A teremtéssel!

De szerelmem visszatérek,

Éned bűvkörébe,

Szabad vagyok,

S szabad vagy te is,

Így kötjük magunk össze.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom