Októberi intarziák

Felhőszimfóniákat ír már a reggel,
az álmatag Nap kis ribiszke-parázs,
köré egy angyal páraglóriát lehel,
- a pillanat tiszta teremtésvarázs.

Illúzióra retusált kép a lég,
halovány pollenragyogás, -szitál a köd,
majd esőnesz terít az útra tócsafényt,
és sárvirágok kertjévé válik a föld.

A naplemente gyönge almahéj-pír,
- amott csuromvíz sárga levélcsibék,
a következő perc épp epigrammát ír,
mert lassan véget érnek a virágmesék.

CSöpp csillagcsipkék libbennek-lebbennek,
egy mennydörgés-csillanás jelzi az éjt,
csibész villámgyerekek nevetnek,
s szél lobbantja az árnyak csöndjét szét.