Napi bazár

Az esti kábelhírmondókból csak úgy ráznak a story-áramok.

Minden öt percre, de lehet, hogy kettőre is jut egy Celebes érdekes.
 ( Talán a jövő történelem óráit majd ezekből tartja meg, mán ezen is 
elrévedezik az elme)

 

Én már nem tudom. Izgulni kéne, mikor a dobozos valóvilág ( ez olyan
kb nekem mint a dobozos tej) csinált szappanoperáiból a pornó
ötven árnyalat lesz, meg egy kis karakterbe doppingolt izom-mutizás,
jöhet a karatekölyök, minden egyben, egy helyen.
Rém...agy...Monitor-lsd...
Közben előkerülnek az erőszaktények, a télleg reálból, hallom, szaporul
az árnyékgalóca, fiatal oroszlánjaink nem csak fogaik villantgatják 
vaku gyanánt, jobb szeressék a kóstolgatást, érezni a hús és vér szagát.

 

Az újság és megannyi média-marketing persze löki a sódert, olvassuk,
halljuk, csak lehet vakok vagyunk hogy nem lássuk a felemelkedés
dicső krónikáit, kicsi honunk hogyan is épülget virágországgá. Lehet
itt a kutya elásva, ezért nem vesszük észre magán telkeinken sem,
hogy bő lett a termés az asztalra.
Mer mégis egyre többen fedezünk fel gyomokat, látjuk a szegénység-
magzatokat, ahogy a hivatali hatalmak méhéből kipottyannak közénk,
aztán lesz ami lesz, nevelje őket az utca.
Lassacskán a napról napra boldogulásnak csírája se marad.

 

 

A székház meg csupa kereskedő. Vérbeli reklámgyáros, a szövegírás
és látszat-eladás már zsigerből megy. Arc is van hozzá. Hiába na, eladni
akármilyen képpel nem lehet, no meg aki kofának áll, az tudja is művelni
a mesterséget, meg köll etetni a népet.
Igaz, a standok kínálata néha thrilleres már, úgy megfrászol, akkor is a fő-
pénztárnak arat. És jól. És megy neki. Fut a szekér. Előlünk legalábbis.

 

 

Nincs tehát itt gond. Ahol üres asztal van, oda meg úgyse kell tenni se
kanalat, se tányért, nem kenyeret. Már elérjük azt a mérföldkövet, 
hogy a szegénynél a cellarabok is nagyobb lábon élnek.
És még csodálkozni tetszenek majd, hogy a bőnözés higanyszála feljebb
csúszik...Na de templom is van, pláne vasárnapra, a bűn megbocsátatik, 
ha a boltutca helyett az Úrét járod meg. Rágj ostyát, ( tuti nem leszel
éhes) és nyelj le pár kimondhatatlan imát. Úgyse kíváncsi rád a pap se.
MEgszánakoz, ha majd elmondja az utolsó kenetet, sorsfonálkád meg
úgyis kezébe gömbölyödik majd.

 

Amúgy a csont is lerágott rég. ezt minden nagykutya tudja ( bár lehet épp
ennek okán őriztetik úgy azt a kolbászos kerítést) .
Ma még a halál se nagyon ér rá. Túl sok a munka. Gürcöl az is, úgy
igába van hajtva. Már levegőre se igen talál időt. Világ-széltében hosszában
gyűjti a lélekbetevőket, lehet éhínségtől tart? Mert a lovasok is már 
megmutatkozzák magukat...

 

Lassan csak a temető gyomra lesz jóllakott. A hajléktalannak is csak
"kukában sült" pogácsa jut (a hamuba sült nem divat már), meg
vállára nyomor-tarisznya. Így "ballag el a vén diák", ha megjárta az életiskolát.

 

 
Nincs itten baj. Hiszen cifra palota ez a világ. Az udvara non-stop piac. Gazdagnak
törvényjogar, bársonytalár ( csakis jólétből szövetett!) a szegénynek meg nesze
semmi, de azt fogd meg jól, hamupipőke, rizsabazár.