Mindig

Steel•  2018. március 12. 17:10


Ahogy tintalélegzetet kapnak
a szavak, Téged látva mind kócos
vadvirágok közt, mint a szél, szalad.
Feletted a köd sohasem ólmos,
barna szemed, hajnali nesztelenség,
szelíd őzsuta, ki csöndet kortyol épp.


Benned nyíló őszrügyek az álmok,
velük én is színországban járok,
és pitypangszárnyún leszek könnyűvé,
míg tiszta derűd fehér lepkéjét
pilláim alá érzem leszállni,
ott fog majd örök lényeggé válni.


Gondjaim darazsa, ha csontig leszúr,
és az ég zivatarkéken belém hull,
Rád lelek a legnémább zugban bent,
- vihar-dúlt káoszból születik a rend,
leszek záporból életté fogant rög,
s Neked örök haza, Anya(föld).


Nézlek, miközben ökörnyálfényeken
szétszáll a holdsugár...megérkezem,
észre sem veszed, én kicsi Fiam,
szivhangodba gömbölyödöm halkan.
Itt vagyok, s mint erdőn ringó naplemente,
úgy tekint itt a békesség szemembe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jade10232018. március 13. 07:13

Szépséges!

Törölt tag2018. március 12. 20:28

Törölt hozzászólás.

merleg662018. március 12. 20:08

Nézlek, miközben ökörnyálfényeken
szétszáll a holdsugár...megérkezem,
észre sem veszed, én kicsi Fiam,
szivhangodba gömbölyödöm halkan.
Itt vagyok, s mint erdőn ringó naplemente,
úgy tekint itt a békesség szemembe.

nagyon szép vers...szeretettel gratulálok

skary2018. március 12. 18:27

dejóneköd :)

kevelin2018. március 12. 18:03

Szinország csendkortyolás csodás versben csodás szavak nagyon szép vers gratulálok

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom