Volt egyszer

Emlékek falujában járok, talpam

otthonként lép a gyermekkor járdáján,

felnövésem házába érek lassan,

ámulva nyitom fel a múlt ládáját.

Mintha mamácskám hallanám, mesélnek

a képeskönyvek, húsleves illatú

pillanat, édesanyám az ebédhez

terít... Bár közelük régen csillag-hullt, 

bennem olyan vízcsepp-tisztán zenélnek

szavaik! Szeretet-szemük visszahuny

a ma már csak lélek-álmodott létbe.

Hisz volt egyszer egy kislány, egy anyuka

s egy nagymama, kik egymásban élnek

míg a Föld sóhajai el nem halkulnak.