Veled-nyár

Steel•  2012. július 10. 17:50

Az együttlét kezét fogva ballagunk,
felénk szökken a pipacs-masnis este,
míg bíborcopfot reptet, mi hallgatunk,
ölelésünk vállán pihen a perc teste.

Körülöttünk búzakalász, mérföld-hosszan,
és derű-sárga napraforgó mező,
színfoltos földhatár messze-horizontig.
Az alkony rézvirág-szirmot hozva lobban,
árnyékot terít sok legyező-felhő,
a fény Gangesze lábunk alá folyik.

Fonódó pillantásunk szerelem-ív,
lélektől-lélekig híd a dobbanásnak,
a mellkasunkból sóhajtó vallomásnak.
Ajkad tűzliliom kelyhe csókra nyíl,
vágyva zárulok vele-forradásba,
s örülök a veled-adománynak.

Lassan felciripelnek a csillagtücskök,
míg a karodban-nyár ízén alélok,
és már tudom, hogy soha ki nem hűlök
irántad, te vagy a jövő, a rég, a most.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. augusztus 4. 15:32

Köszönöm megtisztelő véleményed Legland!

legland2012. július 14. 15:34

Nagyon egyéni a stílusod, annyi újat ad, hogy csak tátom a számat.
Gratulálok!

Steel2012. július 13. 01:01

Kedves Kyri örülök neki nagyon, ha adhattam Neked valamit a versem által, és ha most szép emlékek érzések ébredtek fel benned. Szeretettel: Steel

Steel2012. július 13. 01:00

Köszönöm Dreaming :)

Steel2012. július 13. 00:59

köszönlek Skary :)

Törölt tag2012. július 11. 10:03

Törölt hozzászólás.

dreaming582012. július 11. 00:40

Pipacs-masnis este - ez jóóóó :) - meg a csillagtücskök :)))
De az egész jó, tetszik!

skary2012. július 10. 18:40

:)