Veled a holnap

Szavakkal csiszolt volt a te szerelmed,

nem őstüze volt mi szemedben égett,

csak vágy, kézről kézre adott érme.

A téged nézlekről mostanra lepergett

minden díszfestés, és veled a holnap

tudom, már csak részemmé csendesedő

fájdalmat hozhat. Nem leszek deresedőn

az, ki arcodból szívtükörbe olvas.

Veled a holnap csak könnyekre ébreszt,

tegnapi lélektavaszomból tél lesz.

Veled a holnap - belém növő magány,

tekinteted bizalmasa sem leszek

már, mindegy a változásnak mit teszek,

ha az egymásból múláshoz utat talált.