Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Varasodás
Steel 2014. július 15. 09:06
Lassacskán fénnyé halnak a csillagok,
s valóságot ölt a hajnaljelenség,
láthatóvá tisztul a határmesszeség…
Néha, miként most, könnyesre izzadok
az emlékek fájdalom-melegségén,
gyászaim golgotájára szögelve,
keresztet feszülve a súlyos csöndekben…
De szívverések bánat-temetésén
megérint új életem teremtéskeze,
a szeretet füves mezővé vele
sarjadt, a mint az imádságban, úgy nyugtat
engem…Varasodik a mélyek sebe,
bennem, és humusszal tölti meg zsebem,
már ajándékomnak érzem a múltat.
Steel2014. július 28. 14:17
Kata, köszönöm értő olvasásod, érző lelked!
Puszilunk! :)
Steel2014. július 28. 14:17
Az bizon Skary :)
mystynekatika2014. július 15. 23:06
"De szívverések bánat-temetésén....
megérint új életem teremtéskeze,"
Katartikus élmény!
Ölellek!
kata
skary2014. július 15. 09:46
az is .)