Varasodás

Steel•  2014. július 15. 09:06

 

 

 

Lassacskán fénnyé halnak a csillagok,

s valóságot ölt a hajnaljelenség,

láthatóvá tisztul a határmesszeség…

Néha, miként most, könnyesre izzadok

 

az emlékek fájdalom-melegségén,

gyászaim golgotájára szögelve,

keresztet feszülve a súlyos csöndekben…

De szívverések bánat-temetésén

 

megérint új életem teremtéskeze,

a szeretet füves mezővé vele

sarjadt, a mint az imádságban, úgy nyugtat

 

engem…Varasodik a mélyek sebe,

bennem, és humusszal tölti meg zsebem,

már ajándékomnak érzem a múltat.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. július 28. 14:17

Kata, köszönöm értő olvasásod, érző lelked!
Puszilunk! :)

Steel2014. július 28. 14:17

Az bizon Skary :)

mystynekatika2014. július 15. 23:06

"De szívverések bánat-temetésén....
megérint új életem teremtéskeze,"
Katartikus élmény!
Ölellek!
kata

skary2014. július 15. 09:46

az is .)