Vágy-csokor

 

Őz lelkű éjben sóvárgom illatod

szirmait, lényed sóhaját, mellyel

álmaim puhán ébredni ringatod.

Sorsom kelyhébe hímezte lelked,

hogy örökkön szomjazzam szemed pőre

végtelenjét. Bőröd remények mézét

őrzi, selymes redőin időm ősze

tavaszba lobban. Könnyeim bérét

megváltotta léted hótiszta hite,

szavaid orchideáját burokként

simítom magamra. Árva kis pille

vagyok, ajkad oltalmán megbúvó szél,

hajnalom fényed lombjain pihen,

vágylak, mint csillagokat a néma éj.