Újra elköltözött

Steel•  2018. január 14. 15:34

Apám elköltözött, ahogy egykor rég.

Most új házat ácsolt neki felhőkből az Ég.
Apám elköltözött, de most a messze,
már a végtelen kékjének páracseppje,
s ez a csepp ráfagy a szívverésekre,
míg hamvakká könnyűl sok földi terhe.
Apám most a fény szembogarára száll,
akár a harmat, majd a részévé vál.
Apám bezárta a földi bánat honát,
könny és árny többé nem szorítja torkát.
Talán mér rég csomagolt és készült oda,


talán fáradttá lett a nap-napi gondra.
Apám elköltözött, de nem hagyott hátra
mást, csak könnyszalagot emlékfejfákra.
Apám elment. Már hiába keresem.
Talán nem tudta, mennyire szeretem.
Apám már úton van, lelke madár-szárny,
és éjjelt világoló csillagpapírsárkány.
Apám most messze, túl messze költözött,
piciny univerzumsugárnak öltözött.
Apám elköltözött, csöndhajóra szállt.
Látod? Isten tenyerén bont hajnalvitorlát.







Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2018. január 15. 21:11

Nagy figyelmet érdemel mindkét versed, csodaszép búcsúzás, belereszket az ember, mikor olvassa........
Itt is részvétem drága Steel!

MKKlara2018. január 15. 13:12

Fogadd őszinte részvétem!

skary2018. január 14. 19:43

mi is el...költözünk

merleg662018. január 14. 18:59

Csodaszép ez a versed is... nyugodjék békében...

Mikijozsa2018. január 14. 18:01

Isten nyugosztalja, fogad részvétem

kevelin2018. január 14. 16:27

Őszinte részvétem .Régóta kerestem verseidet,sajnálom, hogy ilyet kellett írnod