Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Testek násza
Steel• 2012. szeptember 5. 13:44
Sóhajok lepedőjére gyűr a vágy,
sóvár kéj kötelén rabokká leszünk,
szenvedélyünk gerince összefeszül,
míg gyönyörpír nyomokat harap a száj.
Láncokról tépett ösztönök zihálnak,
zabolázatlan kapaszkodnak öleink,
aléltan fűzzük a szerelem gyöngyeit,
öröm ódát zenél ágyunk gitárja.
Mámorok őslilioma nyíl bennem,
tűzfényű kelyhein mélyen bezárlak,
szorítva ringatlak ízem tenyerén.
Mennyországunk Parnasszusára emelsz,
követsz, követlek, sikolt a csend szája,
majd velünk pihen suttogás-kelengyén.
bel_corma2012. szeptember 6. 22:30
Versednek különleges az atmoszférája. Érzékiség és zabolátlanság keveredik benne... Nagyon hangulatos!
Steel2012. szeptember 6. 20:20
:) Köszönöm Ancsa :) Megpróbálok festeni még ilyeneket :)
Steel2012. szeptember 6. 20:19
Kedves Guszti, köszönöm. :) Meglátogatlak, kíváncsivá tettél :)
Steel2012. szeptember 6. 20:19
Sea, örülök soraidnak. Köszönöm.
kapocsi.ancsa2012. szeptember 5. 18:05
ez nekem gyönyörű...
mint egy festmény
Guszti692012. szeptember 5. 17:33
Kedves Steel Nagy jó szonett igen tetszik :) Én is szoktam írni hasonló tartalmú verseket, csak azok konkrétabbak, nyersebbek, és vadabbak. De úgy imádom amikor valaki ilyen szépen fogalmazza meg :))
Törölt tag2012. szeptember 5. 16:29
Törölt hozzászólás.