Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Téli magány
Steel 2012. január 27. 12:20
Megfakult az alkonyi parázs-narancs,
szalmaláng-gyönge csak színlobbanása,
megannyi magányos szív szomjazása
fölizzik, kutatva szerelem-ajkat.
Az éj hajában fényfakó Hold-szalag,
fagysátrat állít fel a csillag-hideg,
míg az ölelésvágyást issza itt bent
a lélek, s húrja könnyekre szakad.
Hó-hulló csendben üresek a padok,
szél-kóbor járja egyedül-útjait,
tudat sírón a hegedült múlt hallik
csak, a szó gondolatba zárva dadog.
Jégporcelán kong a hajnal asztalán,
kávéját ízlelve haldoklik a Nap,
s alant bánat-tintát iszik a lap,
amíg a törődött élet tavaszt vár.
Steel2012. február 5. 16:29
Eliza, köszönöm elismerő szavaid.
Steel2012. február 5. 16:28
Köszönöm Mónika.
Steel2012. február 5. 16:28
:) Én is Summer.
Eliza.2012. január 27. 18:08
Minden versed gyönyörű! Ez is nagyon..
Harsanyi2012. január 27. 13:51
Nagyon szép képekkel, tarkított vers. Gratulálok!
Törölt tag2012. január 27. 13:21
Törölt hozzászólás.