Telesen

Steel•  2014. december 20. 11:16

Ezüstpötty-csillagok, kis kozmoszpocsolyák,

csillognak a gyöngyderes földet tükrözve,

az estpárák jéggé alvadó kocsonyák.

Padgerincek, a fagybőségben fürödve,

mint kihúzott hátú, kemény katonák,

állnak az éji néptelenség placcán.

A szélmorgások mélyek és marconák,

átharapnak a sötétek sűrű zaccán,

mikor a zimankó ereje teljében

falutól városig urasan flangál.

Vizcsöpp-hajnal a zenit üvegszemében

sejlősen felpislan, majd a tér partján

szétfolyón elkeni a fény épp aranyát,

és a zúzmarapihés ágfürtök között,

mint egy lángra kapó vékony szalmaszál,

ékkőragyogást szül csipkefátyluk mögött.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. február 15. 11:57

@Ametisz: Ölellek és köszönöm...

Steel2015. február 15. 11:56

@pauleve55: Éva, köszönöm, hogy itt voltál, és a gondolataid!

Ametisz2014. december 20. 23:23

Ismételten fantasztikus képzuhatag zubogott végig a verseden!
Gyönyörű!

pauleve552014. december 20. 15:26

A szokásos finom, lebegő, lágy képek... csodás!