Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tegnaptól halottan
Steel 2012. február 7. 17:51
Rőzselángfényét vesztett naplementén
járom a gondolat bánat-útját,
szavad tűi még szívemet szúrják,
úgy kérném most a szépet-adj tenyerét...
Hangod forrósága kialszik bennem,
öregesen csoszog vágyaim reménye,
együtt-időnk örömmedre sekély lett,
lázforró összeizzásunk nem lelem.
Fásultan zuhan sóhajom madara
ha feléd küldeném vele imáim,
csak szórom a könnyek csorgó tintáit.
Gyöngédséged, mely egykor maszktalan
mutatta magát, leégett szerelem-ház,
hiányod harsonáján fájdalom-süket
vagyok már, míg hamvak mocsarán süllyed
minden, mi általad otthonommá vált.
Törölt tag2012. február 7. 22:31
Törölt hozzászólás.