Tegnaptól halottan

Steel•  2012. február 7. 17:51

Rőzselángfényét vesztett naplementén

járom a gondolat bánat-útját,

szavad tűi még szívemet szúrják,

úgy kérném most a szépet-adj tenyerét...

 

Hangod forrósága kialszik bennem,

öregesen csoszog vágyaim reménye,

együtt-időnk örömmedre sekély lett,

lázforró összeizzásunk nem lelem.

 

Fásultan zuhan sóhajom madara

ha feléd küldeném vele imáim,

csak szórom a könnyek csorgó tintáit.

Gyöngédséged, mely egykor maszktalan

 

mutatta magát, leégett szerelem-ház,

hiányod harsonáján fájdalom-süket

vagyok már, míg hamvak mocsarán süllyed

minden, mi általad otthonommá vált. 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2012. február 7. 22:31

Törölt hozzászólás.