Tavaszhajnal

Steel•  2013. április 9. 07:09



Halkabban kopog már a tűsarkú fagy,
aranypipacsként nyílik a reggeli fény,
cigány lányként táncol a déli szél. Mint puha

tenyér, ölelget körül napsugárlangy,
a rét derekán szirmos virágkötény.
Kertvállakról lekerül a jégcsuha,

lágy bíborlások szemhéja is tárul,
havas kucsmáját elhagyja az Égbolt,
soványodik a köd, magába árvul.
Csillagkirakatra csábít az éjbolt,

a kézfogó szerelem korzózni kezd,
alkonyszerenád lesz csengő rigódal.
A vacogás dacolása csatát veszt,
és a tél a tavasz születésébe hal.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. április 9. 15:34

Köszönöm Kingácska!

Steel2013. április 9. 15:33

Kedves Kata, másként nem is lehetne írni.
Köszönöm szépen a szavaid!

Steel2013. április 9. 15:31

Orsi, köszi, csak látnám is már, úgy életnagyságban :)

Kicsikinga2013. április 9. 11:35

Szépséges szonett!

mystynekatika2013. április 9. 11:07

Alkotó szeretettel szülöd meg,
ezért egyedi lesz!
Gratulálok! kata

Lanor2013. április 9. 11:07

''a rét derekán szirmos virágkötény.''
Szép ez a tavasz! :)

Steel2013. április 9. 10:34

Köszönöm Sea.

Steel2013. április 9. 10:32

István, szeretem, hogy mélyebbre látsz :)

Köszönöm, Öleléssel!

Steel2013. április 9. 10:26

Köszönöm Panka, örülök, ha így van. :)

Steel2013. április 9. 10:25

Végül is, igen Skary :)

Steel2013. április 9. 10:24

Örülök Marika. :)

Törölt tag2013. április 9. 09:56

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 9. 09:28

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. április 9. 08:06

Törölt hozzászólás.

skary2013. április 9. 07:35

áá csak cserélnek :)

csillogo2013. április 9. 07:21

Szépséges - élvezettel olvastam!