Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Talán holnap
Steel 2017. július 28. 20:38
Most kicsit kettesben maradtunk a csenddel,
míg a napraforgószirmú hajnal felém
fordult, és megpillantott Téged a bentben.
Aztán a párák pillangószárny-színén
völgyek illataként lehelt hozzám a szél.
Apró térdremegéssé szeppent a perc,
- parázs-szépséged csontjaimban még él,
bár lobogásod most csak tétova szívnesz.
Talán holnap cseresznyevirág-nyár leszel,
kinyílsz a mélyből, akár mezőn a május,
szemed vízcsöppkékjéből rám néz a végtelen,
és fények fagyöngye alatt egymást meglátjuk,
- újra. Ma még alkonyodunk, méla-halkan,
ki-ki saját kőszirtjei között, zátony,
gúzsolt álmaink siratja a sok angyal,
arcukról hullunk mi is, mint csillagzápor.
Talán holnap békességgé válsz bennem, újra,
mint templomfalak közt derengő gyertyaláng,
mely a megtalált hit lélegzetét gyújtja.
Holnap még szerelemszületés lehetsz talán.
BakosErika2017. július 30. 06:23
Nagyon szép vers, kedves Gyöngyi.
Szeretettel olvastalak.
Rozella2017. július 29. 13:53
"Talán holnap békességgé válsz bennem, újra,
mint templomfalak közt derengő gyertyaláng,
mely a megtalált hit lélegzetét gyújtja.
Holnap még szerelemszületés lehetsz talán."
Igen, lehetséges... Nagyon szép, mély líra.
Törölt tag2017. július 29. 00:47
Törölt hozzászólás.
csillogo2017. július 28. 22:14
Nagyon szép!
"Talán holnap cseresznyevirág-nyár leszel,
kinyílsz a mélyből, akár mezőn a május,
szemed vízcsöppkékjéből rám néz a végtelen,
és fények fagyöngye alatt egymást meglátjuk,"
merleg662017. július 28. 22:06
...igen...a holnap egy új lehetőség kezdete...szeretettel gratulálok remek versedhez!