Talán holnap

Steel•  2017. július 28. 20:38

Most kicsit kettesben maradtunk a csenddel,

míg a napraforgószirmú hajnal felém
fordult, és megpillantott Téged a bentben.
Aztán a párák pillangószárny-színén

völgyek illataként lehelt hozzám a szél.
Apró térdremegéssé szeppent a perc,
- parázs-szépséged csontjaimban még él,
bár lobogásod most csak tétova szívnesz.

Talán holnap cseresznyevirág-nyár leszel,
kinyílsz a mélyből, akár mezőn a május,
szemed vízcsöppkékjéből rám néz a végtelen,
és fények fagyöngye alatt egymást meglátjuk,

- újra. Ma még alkonyodunk, méla-halkan,
ki-ki saját kőszirtjei között, zátony,
gúzsolt álmaink siratja a sok angyal,
arcukról hullunk mi is, mint csillagzápor.

Talán holnap békességgé válsz bennem, újra,
mint templomfalak közt derengő gyertyaláng,
mely a megtalált hit lélegzetét gyújtja.
Holnap még szerelemszületés lehetsz talán.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2017. július 30. 06:23

Nagyon szép vers, kedves Gyöngyi.
Szeretettel olvastalak.

Rozella2017. július 29. 13:53

"Talán holnap békességgé válsz bennem, újra,
mint templomfalak közt derengő gyertyaláng,
mely a megtalált hit lélegzetét gyújtja.
Holnap még szerelemszületés lehetsz talán."

Igen, lehetséges... Nagyon szép, mély líra.

Törölt tag2017. július 29. 00:47

Törölt hozzászólás.

csillogo2017. július 28. 22:14

Nagyon szép!
"Talán holnap cseresznyevirág-nyár leszel,
kinyílsz a mélyből, akár mezőn a május,
szemed vízcsöppkékjéből rám néz a végtelen,
és fények fagyöngye alatt egymást meglátjuk,"

merleg662017. július 28. 22:06

...igen...a holnap egy új lehetőség kezdete...szeretettel gratulálok remek versedhez!