Szív-emlékezés

Steel•  2012. február 15. 12:25

Február van, - már nem veled, hallgatag

lépem a járda-magányt, hűlt helyed

mellettem a szél hiányba kavarja,

és a felejtés jege megreped.

Ködzúzmarás a levegő tenyere,

múlás-hantolt tegnapot csíp szememre,

 

 

 

hogy lássam összetartozásba simult

kezünk, mikor a part kavics-csendes

terén ballagtunk, csók-kakaót ittunk,

- ízed pillangója számon verdes...

Körülöttünk lombnélkül fáztak a fák,

s kopott csónakban üres volt a szák.

 

 

 

Pillantásunk szerelem-tüzét sóvár

leste a tükörré fagyott Duna,

ahogy karjaink az ölelést fonták,

miben forrósodtunk szem-lehunyva.

Fáratag nézem távolság-világunk,

ha fáj is, mélyre bezártan kiáltunk

 

 

 

csupán, hiszen nem időzhet nálad

csak a könnycsepp-morzsoló emlékezés.

Ész-tiltón, mégis közellé vágylak

olykor, mert széttörésünk nem értem én...

S ha így tavaszt álmodnak az ágak,

bennem-létedtől virágzik szív-tájam.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2012. augusztus 22. 23:54

Köszönöm Mazsi!

mazsii2012. február 15. 14:36

Remek képek!

Törölt tag2012. február 15. 14:09

Törölt hozzászólás.