Szerelem-játék

Mézgombolyag-Nap gurult fel az Égre,
felhők pitypang-bóbitáit fújdossa
a szél fehér-fodrosra, csipke-szépre.

Az árnyak most kövek alatt sunnyognak,
és július szenvedély-forrón éget,
a hajnallal pára-almák hullottak

el. Porcelán-csillogó kék magasság,
ahogy fénylugasát járjuk idelent,
mosollyal festünk öröm-nyár színeket,
kacaj-limonádét kortyol rólad szám.

Ajkunk összefonódása egyetlen
szívdobbanás, hétpettyes szárnyakon röptet
a vágy, és én már nem is kérek többet,
csak, hogy a percek földjéből szedhessem

magamnak csók-epredet. Ha az élet
sakkmezején egyszer mattot ad a sors,
tudom, győzelmet nekem bizalmad hoz,
egyszerű gyalogként lépni nem félek.

A mámor ugróiskolája - veled
legyen nekem örök játék, a holnap
rulett asztalánál, ha te is ott vagy,
kabalám a kezemet fogó kezed.

S ha bújócskázna tán a szerelem
bennünk, nem számít majd ki volt a hunyó,
míg az értem-izzást látom szemedben.

A hétköznapok sodrait átúszom,
az áramlatokat fázva sem feledem,
hogy te vagy ki nem enged mélybe fúlnom.