Szeptemberrel

Steel•  2017. szeptember 16. 15:47

Eljött a szeptember, árvalányhajú

pára hull mikor hajnalt pislog
sok fáradó lombvállra. A rózsa arcú
nyár ma csak mécses-sugárként csillog,
ahogy a Duna szemén visszanéz rám.
Felhőpapírból origamizik az ég,
hajtogatja a búcsú fehér hajóját,
rajta vitorla lesz a végtelen, opálkék.
Kifakulnak a mandalaszín mezők,
most kikerics-álmokat sarjaszt a föld,
s szállongnak ezüstszárnyú lepke-esők.
Estidőn hideg selyemgubó a csillagköd,
és a szembogár-ébenű árnyékok
egész a szívmagház mélyéig bemásznak...
Valami mélabúsak a  fényjátékok,
a csöndben születő könnymagzatot látnak.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametist2017. szeptember 17. 09:14

Különös hangulat... tetszett nagyon!

skary2017. szeptember 17. 06:17

aztakönnymagzattyááát .)

merleg662017. szeptember 16. 20:26

Estidőn hideg selyemgubó a csillagköd,
és a szembogár-ébenű árnyékok
egész a szívmagház mélyéig bemásznak...
Valami mélabúsak a fényjátékok,
a csöndben születő könnymagzatot látnak.

Csodaszép!

Krisztinka2017. szeptember 16. 19:55

De szép is az a mandalaszín mező☺️

Törölt tag2017. szeptember 16. 16:49

Törölt hozzászólás.

BakosErika2017. szeptember 16. 16:24

Kifakulnak a mandalaszín mezők,
most kikerics-álmokat sarjaszt a föld,
s szállongnak ezüstszárnyú lepke-esők....

De szép!
Szeretettel gratulálok. :)