Szeptember felé

Steel•  2013. szeptember 6. 12:19

Egyre foltszerűbb a pecsétvörös alkony,

opálború kebelezi el izzását,

megszólalnak méla hangú esőaltok.

Felporzik a köd, és a hajnal színágyát

homálylásba takarja, már nem nyílik oly

nárciszsárgán a Nap reggelt adó fénye.

Szálas zöldekre ma teabarnulást foly

az aratás száradó, csonkmaradt ténye,

s a szél szétcsókolja a szénaősz friss

illatát. Hullásba remegnek a szirmok,

tartásukban ezután semmi erő nincs,

hát befedik haláluk az avarsírok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2013. szeptember 9. 12:38

Dehogynem, csak én nem tudok úgy Judit, köszi! :)

Steel2013. szeptember 9. 12:37

Azt mondod Skary? :)

Steel2013. szeptember 9. 12:37

Ez szeptember érdeme Joli...amikor lehet sétálunk,
és gyönyörködöm az ősz érkeztében :)

Steel2013. szeptember 9. 12:36

Sea, kétszeresen is köszönöm :)

Steel2013. szeptember 9. 12:36

Puszillak Zsu! :)

Törölt tag2013. szeptember 7. 23:29

Törölt hozzászólás.

judit.szego2013. szeptember 7. 09:56

Festeni, sem lehetne szebben! :)

skary2013. szeptember 6. 18:24

meg a hun sírok is :)

Molnar-Jolan2013. szeptember 6. 15:57

''opálború...esőaltok...Szálas zöldekre ma teabarnulást foly
az aratás száradó, csonkmaradt ténye''

Festői, szép ez a szeptember.

Törölt tag2013. szeptember 6. 13:27

Törölt hozzászólás.

10082013. szeptember 6. 12:44

''Hullásba remegnek a szirmok,

tartásukban ezután semmi erő nincs,

hát befedik haláluk az avarsírok.''

Imádtam :)
Zsu