Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szatén-éjszakák
Steel• 2012. augusztus 16. 07:57
Szememre simuló szemed - érintés,
ölelésed mindig szivárvány-szobám,
ebben az érzésben nincsen szépítés,
tisztán, pillantás-némán olvadsz hozzám.
Fátyol-szavak hullanak rám ajkadról,
míg szerelmed belém lélegzed, csendben
levetem a világot is magamról.
A suttogás csók-keringőre lebben,
az egymásra-nézés fénye tavaszt szór,
ahogy selymesen sziromra nyílsz velem.
Nem tudom, hol kezdődik a te, hol az én,
olyan szárnyaló a veled-végtelen!
Közelséged betakar, illat-szatén
a szívdobbanástól zengő éjeken.